Az első vizsgaidőszakom

Haló mindenki!
Tudom tudom, szörnyű vagyok, hogy hónapokra hanyagolom mindig a blogom, de őszintén mondom az utóbbi időben nem történt igazán sok említésre méltó, amiről érdemes lenne blogolni!
Minden nap suli, hétvégén meg punnyadás...mókuskerék...
A karácsony nem volt semmi extra, bár idén volt karácsonyi hangulatom valamelyest, de eléggé elromlott azon a ponton, hogy nem volt karácsonyi szünet... Elmentünk egy japán all you can eat-be karácsony alkalmával, ahol átvágtak minket és csak kétszer lehetett rendelni, de azért nagyon finom volt persze! Szilveszterkor már inkább biztosra mentünk és visszamentünk a Yayan Yakinikube, ami újfent remek élmény volt! (Éljen a japán hússütögetés orrvérzésig!!!)

Most, hogy így az első félév végéhez közeledünk, megosztanék pár tapasztalatot arról, hogy milyen volt az elmúlt félévem, mint taiwani egyetemista!

De még mielőtt belekezdenék, utólag szeretnék boldog karácsonyt és újévet meg előre kínai újévet kívánni minden kedves és kitartó olvasómnak, aki még nem hagyta magára a blogom!

És akkor jöjjön pár meglátás:
Itt az egyetem sok szempontból totál ellentéte az otthoniaknak, ami igazából kifejezetten pozitív irányba lendíti a mércét az ázsiai felsőoktatás javára!
Mondjuk azt is figyelembe kell venni, hogy nekem nagyon úgy tűnik, hogy a művészetisekkel kapcsolatban elég bipoláris a hozzáállás, egy részről sokkal lazább, mint egy biflázós, több elméleti tudást igénylő szak (mint pl. a Mátéé), viszont ezzel szemben tornáztatják rendesen a kreativitásunk, nem volt olyan hét, hogy ne lett volna legalább 3-4 tantárgyból beadandónk!
Az elméleti oktatás borzalmasan hiányos, emiatt nincsenek komoly vizsgáink, mert nem nagyon van mit számonkérni... (Amitől falra mászok, hogy a külföldi nevekre és kifejezésekre, mindre van (kb.) kiejtés szerinti kínai megfelelő, és a diákok csak azokat tudják, ha kimondom az igazi neveket csak néznek rám bután... pl. Mondrian (holland festő) nevét úgy mondják (fonetikusan írom:) "Mengdelián", vagy Walter Gropius helyett "Vóerte Geluopéjszü", én meg tudjam, hogy kiről beszélnek xD )
Minden órán ott kell lenni, csak 3-szor lehet hiányozni egy tantárgyból félévente és ezt elég szigorúan veszik, szerintük ez a felnőtté válás felé vezető úthoz fontos, míg gondoljunk csak bele otthon az egyetemen szorgalmi időszakban be se kell járni, elég ha a vizsgára mész be...Erről nekem inkább szájbarágós, buksisimogatós, középsulis érzet jut eszembe, semmint a felnőttség.
A félévi jegynél nem feltétlenül a vizsgán van a hangsúly, inkább az egész félévben megannyi beadandókból átlagolnak, beleszámít az órai részvétel, aktivitás, és általában minden tantárgyból kell tartani legalább egy powerpoint prezentációt (ami sokszor a leginkább meghatározó a jegyek szempontjából). Van olyan óra amire be se kell ezen a héten már menni, mert nincs belőle vizsgánk, és már lezárt minket a tanár...
A vizsgaidőszak egy hétbe van besűrítve, nem úgy mint otthon.
Számonkéréseknél, beadandóknál könnyítésként lehet ugyan angolt használni válaszadásra, de amúgy nagyívben le van szarva, hogy értjük-e a dolgokat vagy sem. Ezért előfordul, hogy félreértem a feladatot. A csoporttársak se kifejezetten segítőkészek, és soha senki nem tud semmit. Azért persze vannak kivételek!
Ha próbálnék kapcsolatot teremteni valamelyik csoporttársammal, a következő szituációk egyike alakul ki:
1.) Előre eldöntötte a fejében, hogy nem tudok kínaiul, és ezért akárhányszor próbálkozunk kommunikálni nem érti mit mondok, többszörös elismétlés után se.
2.) Azt hiszi, hogy velem angolul kell beszélni, ezért kerül.
3.) Beszélgetünk kínaiul és előjön valami, amit nem értek (1-1 szó ami nincs benne a szókincsemben/ nem hallottam még), azt hiszi, hogy angolul kell beszélni és leblokkol. Esetleg idehív egy másik hiányos angoltudású csoporttársat, hogy magyarázd már el neki. Már ketten tanakodnak a fejem fölött a megfelelő angol kifejezésen, ahelyett, hogy megpróbálnák körülírni, más szavakkal elmagyarázni kínaiul. (Ez az amit én csinálok többnyire beszéd közben, ha nem tudom a kulcsszavakat, addig csűröm csavarom amíg rájönnek...)
4.) Azon ritka emberek egyike, akik valamennyire érdeklődnek irántam és próbálnak megérteni. Ők segítenek, ha tudnak. Velük vagyok "jóban".
5.) Belefáradok a folytonos magyarázkodásba:
ezért inkább odamegyek a másik külföldihez és dumálunk egy jót angolul
vagy
ezért inkább nem beszélek senkivel.
Röviden: nem lesz kínai puszipajtásom...

Vizsgák:
Tegnap Rajzon, volt rajzolás "vizsga", de csak a szokásos fénykép lemásolós, nem kell hozzá húdenagy rajztudás...Kiadványtervezésen viszont írtunk rendesen vizsgát, és hát a kérdések kb. harmadát csak tippeltem, mert kissé homályos volt néhány írásjel jelentése, de azért úgy-ahogy értettem a kérdéseket (ilyen abcd kiválasztós volt). Azért nem lett rossz az arány: a 60-ból 18 pontot vesztettem csak, és a teszt másik fele meg betűtervezés volt, amit gondolom nem lehet igazán elrontani, szóval összeségében véve egyáltalán nem lett rossz szerintem!

Ma az alapvető design óránkon meg félévi kipakolás volt, ahol be is kellett mutatni a munkáinkat, sajna itt nem leszek 5-ös, mert sokszor volt, hogy nem tudtam mi a feladat, ami utólag derült ki.
De csináltam pár képet, egyúttal láthatjátok a csoporttársaimat is, még úgyse raktam fel róluk semmilyen képet eddig...

tanárnéni középen beszél

a maláj csoporttársam pózol, ő kb. olyan mint a Doma, az osztály bohóca xD

otaku lány szekció meg oldalt a másik külföldi diák a karib tengerről, de sajna nem kalóz

enyimééé (szabadtéri ülőke terv)

makett plusz sólisztgyurma emberek :D

makettem közelebbről

levélpapír és névjegykártya terv

Ennyi volna, most így hirtelen nem jut eszembe más, majd hétvégén írok még a többi vizsgámról!
Jövő héttől pedig 1 hónap jól megérdemelt szünet következik, ami viszonylag eseménytelen lesz, mert Mátéval úgy döntöttünk, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján nem nagyon dugjuk ki az orrunk az újévi embertömegeket elkerülvén!

Ja és még egy apróság, aki még nem tette és szeret engem és tetszik neki az lájkolja az alakulóban levő márkámat facebookon:
Blowing Raspberry