Az első hetem Londonban- összefoglalás!

Most, hogy nagyjából kezd kialakulni az itteni életem, azt kell mondjam, hogy eddig nagyon tetszik minden, az emberek többnyire irtó jófejek és pubba járni merő élvezet!
Ugyan kicsit bonyolultan, de végre sikerült ideiglenesen letelepednem az iránylondon.hu segítségével, majd aztán az 5 hét letelte után (amíg a szerződés tart), nagy valószínűséggel összeköltözünk egy házba egy ismerősömmel, aki nemsokára érkezik Londonba többedmagával :)

Akkor nézzük a főbb eseményeket:

Ugye miután megérkeztem, 1 hétig Terrynél, a régi angol főnökömnél laktam Crouch Hill-ben, ami egy nagyon kellemes környék eléggé megszerettem, sajnálom, hogy ott kellett hagynom.
Sokat jártam le ez idő alatt a pubjába, és megismerkedtem pár kedves emberrel: Angelina, a belevaló leszbi ukrán pultos csaj, aztán Kriszti, a magyar konyhalány, aki szorult helyzetemben ajánlotta az iránylondon-os ügynökséget. Plusz Terry angol haverjai közül is párat, pl. volt egy akivel nagyon jót dumáltunk, vagy egy fél napot eltöltöttünk együtt, mikor megtudta, hogy még sose billiárdoztam, elcsalt, hogy megtanítson, aztán egy másik helyre elmentünk darts-ozni is, közben meg vette nekem rendesen a cidereket! Amúgy a cider nekem való, mert én nem érzek meg belőle semmit :D Közben mesélt csomó háttérinfót meg ellátott tanácsokkal szóval nagyon rendes arc volt!

Kedden volt a suliban a lakás börze, amiben nagyot csalódtam, mert annyi volt, hogy beültettek egy gép elé, hogy keressek albikat azon a honlapon, amit már hónapok óta bújok. Kiábrándító volt...

Pénteken el kellett jönnöm a Terrytől, mert jött a menyasszonya hétvégére Magyarországról, így aztán örök hálám, Arinak, a nővérének, és a nagyon aranyos lakótársaiknak, hogy befogadtak egy éjszakára, ráadásul még el is vittek magukkal bulizni este, mert az egyik lakó, Laci, visszatér Magyarhonba és búcsúbulija volt!
Habár nem vagyok egy partiarc, elég jól éreztem magam és közeli barátságot kötöttem az epres ciderekkel és sörökkel, mint pl. a Fruli <3 Köszi Ari!!!

Tegnap jöttem ide ahol most vagyok, itt most 4 napig maradok, amíg be tudok költözni az albiba. Rendesek az iránylondon-osok, hogy szerveztek nekem ideiglenes helyet addigis és nem kellett hostelbe mennem!
Ebben a házban 8 magyar lakik, egész jófejek, remélem, hogy az állandó helyen is azok lesznek, mert ha nem, sajnálni fogom, hogy nem maradok itt!

A címem ez lesz, 29-étől él:

30 Finsbury Road,

N22 8PD

London 

UK

A suli csak Szeptember 24-én kezdődik, addig remélhetőleg dolgozni fogok.
Jah és akit érdekel ezek lesznek a tantárgyaim idén:

Már alíg várom, hogy megkapjam az órarendem!!!

Amit még fontosnak tartok megemlíteni az az, hogy nagyon finomak a kaják, várom, hogy el tudjak kezdeni végre főzni, és kipróbálgatni a szupermarketek bőséges kínálatát! A tegnap este fénypontja pl. egy jó majonézes krumplisali volt 75p-ért!

Röviden ennyi lenne a hét történése, ma punnyadtam végre egy kicsit, ami nagyon jól esett a mozgalmas hetem után! Örömteli, hogy minden viszonylag simán megoldódott!

Újrakezdés - Londonból jelentkezem!

Sziasztok!
Egy gyors beszámoló a Mekiből az Oxford Street-en!

Tudom nem írtam már ide ezer éve, De most, hogy minden kirajzolódott, büszkén jelentem, hogy szeptembertől itt London-ban rontom a levegőt egy ideig, illetve már most is, ugyanis tegnap meg is érkeztem! úgyhogy újra felveszem a fonalat, és folytatódik a blog immáron Londoni kalandjaimmal :)

Az útról egy picit:
Busszal mentem, Eurolines-szal, amely opciót nemcsak az olcsósága miatt, hanem amiatt is választottam mert  az repülőre felvihető szokásos 1 poggyász helyett, 2-őt is fel lehet vinni (még csak le se mérik...).
Hozzáteszem legközelebb inkább repcsivel mennék :)
Viszont sajnos mindig kell legyen valami galiba, ahogy kimentem a Népligetre, és megtaláltam az állást ahonnan ment, elég fura volt, hogy nem állt benn a busz még kb. fél órával az indulás előtt.
Aztán már kezdett nagyon gyanús lenni aztán kiderült, hogy nem volt elég utas a londoni buszra, uhogy a Párizsba menő busz visz ki minket Bécsbe és ott kell majd áltszállni a londonira (mint utóbb kiderült a szlovákok buszával vontak össze, gondolhatjátok, hogy sajnáltam leszállni a tip-top Eurolines-os buszról és átszállni egy jobb napokat is megélt távolsági buszra, ahol a 25 magyaron meg a pár egyéb Bécsben felszálló utason kívül mindenki szlovákul hablatyolt :(
Azon kívül, hogy kicsit kényelmetlen volt a busz, nem volt vészes az út, 2-3 óránként volt 10-15 perces pihi még éjjel is!
Azt külön megemlíteném, hogy mikor már a francia kompátkelőnél voltunk és ki kellett szállni határellenőrzésre, a 2 francia határőr pasi, aki nézegette az útleveleket, totál ráindult a Sailor Moon tetkómra, pedig nem hiszem hogy ismerték magát a mesét.
 A kompról annyit, hogy szerintem nem is komp volt (pedig ferry volt kiírva, ami ugyebár kompot jelent). De inkább egy hosszú teherszállító vagonra emlékeztett, csak a vizen ment keresztül valahogy, és elvileg valami vonatszerű húzta egy sínen (legalábbis mikor átértünk úgy tűnt.)
Nem is kellett kiszállni, hanem beterelték a buszt egy hosszú tartályba (kb. pont akkora mint a busz), semmi ablak meg ilyesmi, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom!
Ilyesmi:

Már az első perctől kezdve úgy éreztem, hogy most azonnal fulladásos halállal fogunk meghalni, annyira nem volt levegő, de még a légkondi/szellőző se ment), nem hogy fél órán keresztül bírjuk amíg átértünk. Azért nem kell félni túléltem, és az első benyomásom az volt Ánglusföldről, hogy meseszép!
Nagyon jó az idő amúgy! Állítólag ma van a nyár eddig legmelegebb napja :D
Aztán Dovernál kitettünk pár embert:

Aztán megérkeztünk Londonba a Victoria Buszpályaudvarra (kedves Ji: pontosan odaértünk, 27 óra volt tényleg!), taxiba szálltam (ami amúgy nem olcsó 30 fontot fizettem érte, dehát sajna nem volt más lehetőségem...)
Terry hazakísért magához a cuccaimmal, de aztán mennie kellett vissza dolgozni, úgyhogy az este csak annyit tettem, hogy sétálgattam a környéken és pihiztem.
Ma pedig bejöttem az Oxford street-re Sim kártyát meg egyebeket szerezni, de főleg azért, hogy tudjak nektek életjelet adni (Terrynél nincs net :( ). Külön poén, hogy a Mekiben ahol ülök, volt egy magyar dolgozó, rögtön össze is haverkodtam vele :) (Amúgy Terrynél is dolgozik egy magyar lány de azon nem lepődtem meg :))

Annyit, hogy elég jól megértetem magam az itteniekkel, bár gondolom biztos elsőre vágják, hogy külföldi vagyok de nem akadnak fenn, mint amihez még Taiwanon hozzászoktam...  Kifejezetten fura érzés, hogy be vagyok olvadva a tömegbe mégcsak különleges stílusúnak se a számítok a sok extrémen öltözködő divatos londoner között :) Az emberek is kedvesek, sok a bevándorló eladó a boltban  (pl. indiai) ami előszőr megrémített, de már tudom, hogy semmi gáz nincs velük, sőt a fekákkal való jó élményhez legyen hozzá írva, hogy a buszpályaudvaron pont egy feka szánt meg a nagy csomagjaimmal és az egyiket kivitte nekem a taxiig :) Sőt külön vicc, hogy volt egy fű dealer feka rögtön és már ajánlgatta volna h vegyek szerintem, de amint meglátta a csomagjaimat mondta, hogy ja bocs te biztos taxira vársz, szóval közel se olyan veszélyes eddig mint képzeltem xD Igaz láttam már olyan gettó fekákat is de azokat csak messziről ki kell kerülni, és békén hagynak!  Itt az Oxford streeten meg mindenki nagyon csini :)

Nagy vonalakban ennyit, mert már órák óta itt ülök a Mekiben, aztán szerintem mindenki utál mert kevés a hely :D
Majd még jelentkezem!