Most már tényleg igazi egyetemista vagyok!

Nah sziasztok! Túljártam a gonosz tűzfal eszén! Nem gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani, de fúdejóóóvagy internet explóóórer!!! ÉS köszönet a lakótársamnak, aki az ötletet adta, hogy próbáljam meg másik böngészőben :D
Szóval végre új hírekkel tudok szolgálni, ugyanis elkezdődött a várva-várt egyetem és lett munkám is, ami mindkettő nagyon jó dolog, de kicsit rossz is, mert nem lesz semmire se időm, vége a jóvilágnak, meg a lustinak. Kicsit túl hirtelen jött ez a nagy elfoglaltság, úgyhogy most épp asszimilálódok erősen, ami főleg abban mutatkozik meg, hogy úton-útfélen elpilledek, főként akkor amikor nyugalmi helyzetben vagyok (ülök a metrón vagy gépezek az ágyamon stb.)
Előszőr is a munkáról:
Végül abba a boltba vettek fel ahova, a legviccesebben sikerült jelentkezni, itt van közel ugyanis ahol lakom (10 perc) és történetesen bementem vásárolni ezt-azt, mert ilyen kisebb fajta ázsiai élelmiszer bolt (vietnámiak kezén), de olyan extrával, hogy árul bubble tea-t, amiből ugyebár rengeteget volt alkalmam inni Taiwanon. Szóval nem kellett sok, hogy bemenjek körülnézni. Aztán hirtelen felindulásból, a kasszánál megkérdeztem, hogy nem kell-e nekik valaki részmunkaidőben és mázlimra pont a bolt menedzsert találtam be. Mint utóbb kiderült, akkor pont nem kerestek senkit, de pár hétre rá, megszorultak, úgyhogy amikor már nem is számítottam rá jött a telefon, hogy menjek be egy interjúra a nagykerbe. Vasárnap már tréningen voltam és tegnap (szerdán) ledolgoztam az első teljes napom. Nem mondom, hogy a kedvenc munkahelyem lesz, de jó hogy van, és legalább megtanultam, hogy kell bubble tea-t csinálni. Kicsit, azért a sors furán intézi a dolgokat, mert pont tegnap munka közben hívtak egy másik helyről, ami meg japán és nagyon szerettem volna ott dolgozni, de vissza kellett utasítanom őket, mert már megvolt ez a munka. Kár, hogy nem hívtak előbb, mert ott pl. csomó japánt tudtam volna használni, gyakorolni :( Meghát csak több közöm van a japcsi cuccokhoz, mint a vetnámihoz... Nah mindegy, ezvan :D
10-19-ig van a munkaidőm amúgy amiből 1 óra ebédszünet, szóval nem vészes. Viszont sajnos heti 4 napot kell mennem ami egy kicsit zsúfolt, mert így csak 1 napom van a héten, ami szabad :(
Térjünk rá az egyetemre:
A tanárok elég jó arcok, kb. 5-6 van összesen a szakon, ebből csak 3-man tanítanak majd minket ebben a félévben. Összesen 16-an vagyunk a szakon diákok, elég családias, de pont ezért olyan igazi egyetem hangulata van, hogy nem egy nagy terembe vagyunk beterelve sokan, és elég szabadon lehet interaktolni a tanárokkal óra közben. Ma volt végülis az első rendes nap, de még nem az órarend szerinti órával, hanem ilyen "üdvözlő" projekt, kaptunk egy feladatot és kis csoportokban kellett előjönni egy 3D makettal hozzá. Nagyon érdekes is volt a feladat: egy 65 cm hosszú építménnyel át kellett hídalni egy szakadékot, és kaptunk hozzá mellékneveket, hogy milyen legyen az építmény, pl. dinamikus, szép, innovatív stb. Ez eddig szuperjó volt, csak sajnos jól beszoptam azokkal, akikkel egy csoportba kerültem (egy nyomi bolgár arc, akinek sztem gondjai vannak az angollal, meg egy nagyon laza reppercsávó aki leszarta az egészet). A bolgár gyerek totál félreértette a feladatot, hiába próbáltam megértetni vele, hogy itt most makettet kell építeni, ő erősködött, hogy rajzolni is elég, és ráerőszakolta mindenkire a saját ötletét, az enyémet meg mind lehurrogta (kivéve az alap ötletem, hogy dns-szalaggal hidaljunk át, sztem rohadt jól nézett volna ki, ha megcsináltuk volna 3D-ben....) szóval a végén a miénk volt az egyetlen aminek nem makettje volt, ezt persze szóvá is tette a tanár. Tudjátok ebben az a szar érzés, hogy mások miatt, te is rossz színben tűnsz fel... Szóval remélem nem sűrűn leszek egy csoportban ezzel a sráccal :D
Amúgy van egy svéd csaj akivel elég egy húron pendülünk, kb. mi ketten vagyunk az ilyen kinézetre is művész arcok, ha értitek mire gondolok :DDD Elvileg van egy norvég csaj is, de őt eddig csak a regisztráción láttam. Kiváncsi leszek rá. Van még egy lány, akinek az anyukája magyar, de Németországban született, úgyhogy nem tud magyarul.  Van egy vidéki angol csajszi, akiről kiderült, hogy ő is tanul japánul. Van egy nagyon-nagyon külvárosi proli csajszi, nah ő az akit az angol szlengben chav-nek hívnak. Van egy elég helyes fiú, ráadásul tök jó a neve: Jake Johnson :D Van egy mókamester szerű gyerek, akit Hamster-nek (hörcsög) kell hívni, és van vagy 4 feka, és még egy srác akit ma láttam előszőr. Egyelőre ennyivel találkoztam, de elvileg vannak még páran, akiket nem láttam még. De miután ilyen kevesen vagyunk, szerintem jó móka lesz nagyon, el tudom képzelni, hogy jól összekovácsolódunk.
És akkor az órarendünk: csak 2 nap van óránk egy héten, de 3 órás egy óra, és mindegyik 20 kreditet ér.
Akit érdekelnek a tantárgyaim:
1. év 1. szemeszter:
Visual studies (vizuális tanulmányok)  ~vizuális kommunikáció
Digital Skills (digitális ismeretek)        ~számítógépes design szoftverek használata
Research and Referencing (kutatómunka)  ~hogyan keress forrásokat, ötletet
Image Making (képalkotás)                  ~illusztráció

És a többi csak érdekességből:
1. év 2. szemeszter:
Typography (tipográfia)                     
Digital Skills (folytatólagos)
Research and Referencing (úgyszintén)
Ideas, developement & context (ötletek, fejlesztés és kontextus)
2. év 1. szemeszter:
Word and Image (szó és kép)           
Narrative Structures (narratív szerkezetek)   
Ideas and Perspectives (ötletek és perspektívák)
2. év 2. szemeszter:
Professional graphic design practice      ~az összes eddigi kombinálva     
Designing for interaction (inteaktív design)
Negotiated Projects (szakmaválasztás)

3. év 1. szemeszter:
Design portfolio (profi portfólió összeállítás)
Experimental Communications (kísérleti komm.)
Concept developement (koncept fejlesztés)
3. év 2. szemeszter:
Professional Presentation                ~hogy képviseld magad
Major Project (diplomamunka)


Ennyi volna, állok elébe hogy hogy alakulnak majd a dolgok ténylegesen, és remélem sok okosságot megtanítanak és profi leszek a végére meg minden :D

Az első hetem Londonban- összefoglalás!

Most, hogy nagyjából kezd kialakulni az itteni életem, azt kell mondjam, hogy eddig nagyon tetszik minden, az emberek többnyire irtó jófejek és pubba járni merő élvezet!
Ugyan kicsit bonyolultan, de végre sikerült ideiglenesen letelepednem az iránylondon.hu segítségével, majd aztán az 5 hét letelte után (amíg a szerződés tart), nagy valószínűséggel összeköltözünk egy házba egy ismerősömmel, aki nemsokára érkezik Londonba többedmagával :)

Akkor nézzük a főbb eseményeket:

Ugye miután megérkeztem, 1 hétig Terrynél, a régi angol főnökömnél laktam Crouch Hill-ben, ami egy nagyon kellemes környék eléggé megszerettem, sajnálom, hogy ott kellett hagynom.
Sokat jártam le ez idő alatt a pubjába, és megismerkedtem pár kedves emberrel: Angelina, a belevaló leszbi ukrán pultos csaj, aztán Kriszti, a magyar konyhalány, aki szorult helyzetemben ajánlotta az iránylondon-os ügynökséget. Plusz Terry angol haverjai közül is párat, pl. volt egy akivel nagyon jót dumáltunk, vagy egy fél napot eltöltöttünk együtt, mikor megtudta, hogy még sose billiárdoztam, elcsalt, hogy megtanítson, aztán egy másik helyre elmentünk darts-ozni is, közben meg vette nekem rendesen a cidereket! Amúgy a cider nekem való, mert én nem érzek meg belőle semmit :D Közben mesélt csomó háttérinfót meg ellátott tanácsokkal szóval nagyon rendes arc volt!

Kedden volt a suliban a lakás börze, amiben nagyot csalódtam, mert annyi volt, hogy beültettek egy gép elé, hogy keressek albikat azon a honlapon, amit már hónapok óta bújok. Kiábrándító volt...

Pénteken el kellett jönnöm a Terrytől, mert jött a menyasszonya hétvégére Magyarországról, így aztán örök hálám, Arinak, a nővérének, és a nagyon aranyos lakótársaiknak, hogy befogadtak egy éjszakára, ráadásul még el is vittek magukkal bulizni este, mert az egyik lakó, Laci, visszatér Magyarhonba és búcsúbulija volt!
Habár nem vagyok egy partiarc, elég jól éreztem magam és közeli barátságot kötöttem az epres ciderekkel és sörökkel, mint pl. a Fruli <3 Köszi Ari!!!

Tegnap jöttem ide ahol most vagyok, itt most 4 napig maradok, amíg be tudok költözni az albiba. Rendesek az iránylondon-osok, hogy szerveztek nekem ideiglenes helyet addigis és nem kellett hostelbe mennem!
Ebben a házban 8 magyar lakik, egész jófejek, remélem, hogy az állandó helyen is azok lesznek, mert ha nem, sajnálni fogom, hogy nem maradok itt!

A címem ez lesz, 29-étől él:

30 Finsbury Road,

N22 8PD

London 

UK

A suli csak Szeptember 24-én kezdődik, addig remélhetőleg dolgozni fogok.
Jah és akit érdekel ezek lesznek a tantárgyaim idén:

Már alíg várom, hogy megkapjam az órarendem!!!

Amit még fontosnak tartok megemlíteni az az, hogy nagyon finomak a kaják, várom, hogy el tudjak kezdeni végre főzni, és kipróbálgatni a szupermarketek bőséges kínálatát! A tegnap este fénypontja pl. egy jó majonézes krumplisali volt 75p-ért!

Röviden ennyi lenne a hét történése, ma punnyadtam végre egy kicsit, ami nagyon jól esett a mozgalmas hetem után! Örömteli, hogy minden viszonylag simán megoldódott!

Hova tovább?

Sorry megint minden lelkes olvasótól, hogy eltűntem, amiről főleg a Kínai Újévi hónapos szünet nagyszabású beszámolója tehet, amit sikerült addig húzni-halasztani amíg ez lett belőle. Szóval most az újévi eseményektől eltekintenék, szép volt, jó volt, tán igaz se volt (voltunk kirándulni, képek úgyis vannak fb-n, de főként élveztük a pihit, meg készültünk a továbbiakra) inkább fontosabb dolgokról szeretnék most írni.
Elöljáróban megkérek minden kedves, családtagot, barátot, ismerőst, hogy szálljon be a brainstormingba és adjatok nekem sok-sok tanácsot a most következő dologhoz! Ugyanis bonyolítom az életem és dilemmában vagyok, döntenem kéne, és a mérleg egyik oldala -sok átszenvedett, álmatlan éjszaka után- se akar megbillenni. Szóval én itt és most kiöntöm a szívem, aztán reagáljatok please!
Előre szólok hogy ez egy hosszú, lelkizős és nem annyira vidám poszt lesz!

Na tehát. Kezdjük ott, hogy lassan egy éve vagyok "majdnem" boldog egyetemista, és csaknem 2 éve, hogy elindultam szép hazámból. Mielőtt kijöttem volna, egy hosszan tartó depressziós időszakban voltam, az otthoni egyre rosszabbodó helyzet, a Kodolányin töltött nem túl kellemes idő miatt, egyetlen sikerélményem a japán nyelv elsajátítása jelentette, de sajnos Japánba kijutni semmi esélyem se volt, a népszerűsége és a korom miatt se (20 éves korig lehet pályázni az ösztöndíjra) és miután nagyon szeretem az ázsiai kultúrát a következő választásom a szomszédos országra, Taiwanra esett, ami így messziről nagyon vonzó volt márcsak a Japánhoz való közelsége miatt is. Én nagy naívan azt gondoltam, hogy csak ki kell törnöm otthonról, aztán minden jó lesz, ha már ott vagyok Taiwanon, biztos át fogok tudni utazgatni a vágyam elsőszámú tárgyába, Japánba, meg amúgyis Taiwan majdnem Japán (hö-hö nagyon nem). Szóval ezerrel ment a készülődés az ösztöndíj jelentkezésre, jól beizzítottam Mátét is, hogy miért ne menjünk ki 1 évre kínait tanulni ha már adatik rá lehetőség. Ő megkapta, így minden klappolt az álomutazáshoz.
A mellékes tervem az volt, hogy az egy éves kiszakadás alatt, visszaszerzem az elveszett önbizalmam, kilábalok a depiből, elfelejtek minden szart és elrendezgetem a fejemben a dolgokat, mit is akarok az élettől meg a jövőtől. (Ez amúgy boldogan jelenthetem, hogy kipipálva, az egyik célt elértem, tudom, hogy tervezőgrafikus és illusztrátor szeretnék lenni, ha nagy leszek, márcsak az a fránya diploma kéne)
Kijöttünk, megvolt az első repülőutam meg ilyenek, volt nagy öröm, meg kultúrsokk, az első év a nyelviskolában hellyel-közzel idilli volt, egész évben nem volt más dolgunk, minthogy kínait tanuljunk, napi 2-4 órányi intenzív kínai órával, azaz a fennmaradó időt mindenféle hasznos és haszontalan dologgal lehetett tölteni. Tiszta sor.
Viszont már akkor észleltük, hogy szociálisan, kulturálisan és intellektuálisan mennyire különbözik Taiwan Magyarországtól, de még a nemzetközi diákok se abban az évben voltak a legjobb arcok. (Idén van csomó tök barátságos japán pl. ) Persze természetesen nagyon sok jó élményben is volt részünk!
Szó ami szó a "Round 1" végefelé közeledve elkezdett motoszkálni bennünk a gondolat, hogy akkor most visszamenjünk vagy maradjunk, ha lehet, ugyanis Máté meghosszabbíthatta az ösztöndíját. Felmerült a kellemetlen probléma, hogy otthon mennyire nem lehet bejutni semmi felsőoktatási intézménybe, pedig milyen jó lenne már legyűrni azt a diplomát, főleg, hogy már tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mit akarok. Erre Taiwan ideális közegnek bizonyult, gondoltuk mi, olcsó az élet, a tandíj se annyira vészes (azért 400ezer Ft félévente így is) elég könnyű bejutni az egyetemre és mit nekünk, hogy az oktatás nyelve kínaiul van, majd csak lesz valahogy, meg amúgyis meglett a kínai középfokú.
Aztán elérkezett a szeptember, iskolakezdés, belépés a nagybetűs egyetemista életbe, óriási reményekkel telve és energiával belefeccölve, hogy leküzdjünk minden elénk gördülő akadályt.
Csak mindez sajnos számomra pár dolgon elcsúszott.
Először is szépen lassan teljesen elvesztettem az érdeklődésem a kínai iránt, mert az egyik legproblémásabb és leglelombozóbb nyelv, amivel eddig találkoztam. Egy szintig roppant érdekesnek tartottam az írásjeleket, de a 2-3ezredik leírása, olvasása, nem értése után, csak a kétely maradt meg bennem, hogy egy nyelvben miért van így túlbonyolítva az írás de nem egyszerű szinten...A beszéddel se jobb a helyzet, hiába tanultunk meg egy rakat szókincset, kiderült hogy élesben teljesen másokat használnak (természetes, hogy ezen a szinten már jön a cizellált/kétértelmű/irodalmi megfogalmazás. De akkoris.) Ami a legrosszabb, hogy az angol hiánya miatt, nem tudnak mást tenni, mint hogy elvárják ugyanazt a teljesítményt, mint a kínaiaktól, vannak tantárgyak, amik egyáltalán nem "nem anyanyelvűeknek" valók és mégis kötelező teljesítenünk. Pedig abszolút egyértelmű, hogy lehetetlen azt egy külföldinek leraknia, és nem csak átcsúszni szeretne az ember egy kegyelem 2-essel a nyelvi hiányosságai miatt.
A másik az óriási kulturális űr ami tátong köztem és a taiwaniak közt. Nagyon más Ázsiában felnőni, mint Európában, tök más behatások érnek egészen kiskortól kezdve, ami azt vonja maga után, hogy nagyon kevés a közös beszédtéma. Ez lehet az oka annak is, hogy nem akarózik kialakulni baráti kapcsolat se köztünk. Amitől az ember magányosnak, elveszettnek érzi magát egy idegen kultúrában, szomjazva a saját kultúráját. A legnehezebb az ittlétben a 0 szociális élet, ami meg Európában ugye elég változatos és diverz.
És ehhez még hozzáadódik kismillió apróság, ami kényelmetlenné/kellemetlenné teszi a dolgokat, de azok taglalásától most eltekintek. (Persze megint leírom, hogy temérdek pozitívum is van itt, ami meg azt mondatja velem, hogy hülye vagy, mi a bajod, itt vagy egy tök élhető országban, ahol semmi nehézség, akadály nincs a kínait leszámítva...)
Sőt nem fogjátok elhinni, de már lemondtam Japánról is, csak fölöslegesen kínzom magam az örökös áhítozással! Perpill nem vágyok másra minthogy visszamehessek Európába, annak ellenére, hogy tudom, hogy szar a helyzet, és hogy minden észérv az ellen szól, hogy ezt a remek lehetőséget itt hagyjam. (Pl. a tény, hogy már benn vagyok és megcsináltam 1 évet, meg hogy épp elég időt vesztegettem el így is, mikor lesz már diplomám stb.)
De a szívem már rég nem találja a helyét itt...Lehet, hogy csak a honvágy beszél belőlem, és csak haza kéne menni egy kicsit, aztán minden  jó lenne, nem tudom...
Ha ezúttal végre megkapnám az ösztöndíjat, akkor biztos több motivációm lenne továbbcsinálni. DE ha nem lesz meg idén se, akkor tényleg komoly döntéshelyzetbe kerülök, és közel sem arról van szó, hogy feladom, vagy megfutamodom, mert már pontosan tudom mi akarok lenni csak meg kell találni a lehető legjobb módját, hogy hogy valósítsam meg (ebből egy opció a taiwani egyetem), plusz Máté ösztöndíjával, végtelen jóindulatával és támogatásával sem akarok visszaélni, azért itt nagy pénzekről beszélünk, és miattam össze kell húznunk magunkat nagyon, hogy egy ösztöndíjból vagyunk itt ketten.
És akkor a végén nézzük az alternatívákat:
Leszögezem, ha itt nem is, de valahol mindenképp egyetemre akarok menni és elvégezni egy BA-t legalább, az tuti! (szóval ne izgulj mama mindenképp lesz nappali egyetemi igazolásod tőlem)
Azt is, hogy nem Magyarországon! Az, hogy otthon nem lehet boldogulni nem újdonság, de az se, hogy az Unióban viszont jóval inkább!

Szóval...

Choice no. 1: Anglia.

• Drága az egyetem, de minden EU diák jogosult diákhitelre, ami sokkal kedvezőbb feltételekkel rendelkezik, mint az otthoni, (teljesen fedezi a költségeket) és ha nem londoni egyetemre megy az ember és nem szórja szanaszét a pénzt, akkor mégse olyan drága. (Ez inkább megérne egy diákhitelt, mint a szar Kodolányi annó!) 
• Anglia művészeti szempontból a legjobb választás, sokkal elismertebb lesz a diplomám szakmailag, minta taiwani lenne. 
• Plusz eszméletlen sok egyetemen lehet tanulni tervezőgrafikát/illusztrációt (sok egyetem=több esély, hogy felvesznek!) 
• A szociális életre se lenne panaszom, az biztos...meg az inspiráló behatásokra. 
• Magas szintű angol nyelvtudásra lehet szert tenni. 
• Lehet mellette melózni.

Szimpatikus egyetem: The University of Hertfordshire, Graphic design and illustration BA 
(gyönyörű a campus/város, fél óra vonattal Londontól, normális árak...stb.)

Choice no. 2: Svédország v. Norvégia

• Ingyenes az egyetem, de sokba kerül az élet; 
• meg kell hozzá tanulni svédül v norvégül (egy újabb nyelv 0-ról kezdése), ami plusz x idő; 
• mindkettő kis ország, ami azt jelenti hogy kevés a művészeti egyetem/sok a jelentkező, főleg, hogy nincs tandíj. 
• Állítólag unalmas ott élni...(de cserébe jól élnek.)
• Szakmai szempontból viszont megint nagyon jó célország, csak gondoljunk azokra a vagány svéd design cuccokra. 
• Emellett is lehet melózni.

Szimpatikus egyetem: Konstfack, Graphic design and illustration BA

És végül egy fontos pozitívum: Nyugat-Európában dolgozni  köztudottan jobban megéri, mint otthon, mert sokkal jobbak a fizetések, ehhez jó kezdet, ha az adott országban végzed el az egyetemet. Tudom, hogy seholse fenékig tejfel és mindenhol van sok szar!


Miután ide kicsorgattam a lelkem legsötétebb bugyrait, mégegyszer kérek mindenkit, hogy hallassa a hangját alul kommentben, vagy akár a facebookon, lehet engem lehülyézni is meg minden. Ha valami meg nem tiszta, vagy további infót igényeltek ahhoz a véleményeteket kinyilvánítsátok, szóljatok, kérdezzetek, csak segítsetek, mert minél több véleményt szeretnék hallani:)


SZERINTETEK HOVA TOVÁBB??? Menjek vagy maradjak?

Az első vizsgaidőszakom

Haló mindenki!
Tudom tudom, szörnyű vagyok, hogy hónapokra hanyagolom mindig a blogom, de őszintén mondom az utóbbi időben nem történt igazán sok említésre méltó, amiről érdemes lenne blogolni!
Minden nap suli, hétvégén meg punnyadás...mókuskerék...
A karácsony nem volt semmi extra, bár idén volt karácsonyi hangulatom valamelyest, de eléggé elromlott azon a ponton, hogy nem volt karácsonyi szünet... Elmentünk egy japán all you can eat-be karácsony alkalmával, ahol átvágtak minket és csak kétszer lehetett rendelni, de azért nagyon finom volt persze! Szilveszterkor már inkább biztosra mentünk és visszamentünk a Yayan Yakinikube, ami újfent remek élmény volt! (Éljen a japán hússütögetés orrvérzésig!!!)

Most, hogy így az első félév végéhez közeledünk, megosztanék pár tapasztalatot arról, hogy milyen volt az elmúlt félévem, mint taiwani egyetemista!

De még mielőtt belekezdenék, utólag szeretnék boldog karácsonyt és újévet meg előre kínai újévet kívánni minden kedves és kitartó olvasómnak, aki még nem hagyta magára a blogom!

És akkor jöjjön pár meglátás:
Itt az egyetem sok szempontból totál ellentéte az otthoniaknak, ami igazából kifejezetten pozitív irányba lendíti a mércét az ázsiai felsőoktatás javára!
Mondjuk azt is figyelembe kell venni, hogy nekem nagyon úgy tűnik, hogy a művészetisekkel kapcsolatban elég bipoláris a hozzáállás, egy részről sokkal lazább, mint egy biflázós, több elméleti tudást igénylő szak (mint pl. a Mátéé), viszont ezzel szemben tornáztatják rendesen a kreativitásunk, nem volt olyan hét, hogy ne lett volna legalább 3-4 tantárgyból beadandónk!
Az elméleti oktatás borzalmasan hiányos, emiatt nincsenek komoly vizsgáink, mert nem nagyon van mit számonkérni... (Amitől falra mászok, hogy a külföldi nevekre és kifejezésekre, mindre van (kb.) kiejtés szerinti kínai megfelelő, és a diákok csak azokat tudják, ha kimondom az igazi neveket csak néznek rám bután... pl. Mondrian (holland festő) nevét úgy mondják (fonetikusan írom:) "Mengdelián", vagy Walter Gropius helyett "Vóerte Geluopéjszü", én meg tudjam, hogy kiről beszélnek xD )
Minden órán ott kell lenni, csak 3-szor lehet hiányozni egy tantárgyból félévente és ezt elég szigorúan veszik, szerintük ez a felnőtté válás felé vezető úthoz fontos, míg gondoljunk csak bele otthon az egyetemen szorgalmi időszakban be se kell járni, elég ha a vizsgára mész be...Erről nekem inkább szájbarágós, buksisimogatós, középsulis érzet jut eszembe, semmint a felnőttség.
A félévi jegynél nem feltétlenül a vizsgán van a hangsúly, inkább az egész félévben megannyi beadandókból átlagolnak, beleszámít az órai részvétel, aktivitás, és általában minden tantárgyból kell tartani legalább egy powerpoint prezentációt (ami sokszor a leginkább meghatározó a jegyek szempontjából). Van olyan óra amire be se kell ezen a héten már menni, mert nincs belőle vizsgánk, és már lezárt minket a tanár...
A vizsgaidőszak egy hétbe van besűrítve, nem úgy mint otthon.
Számonkéréseknél, beadandóknál könnyítésként lehet ugyan angolt használni válaszadásra, de amúgy nagyívben le van szarva, hogy értjük-e a dolgokat vagy sem. Ezért előfordul, hogy félreértem a feladatot. A csoporttársak se kifejezetten segítőkészek, és soha senki nem tud semmit. Azért persze vannak kivételek!
Ha próbálnék kapcsolatot teremteni valamelyik csoporttársammal, a következő szituációk egyike alakul ki:
1.) Előre eldöntötte a fejében, hogy nem tudok kínaiul, és ezért akárhányszor próbálkozunk kommunikálni nem érti mit mondok, többszörös elismétlés után se.
2.) Azt hiszi, hogy velem angolul kell beszélni, ezért kerül.
3.) Beszélgetünk kínaiul és előjön valami, amit nem értek (1-1 szó ami nincs benne a szókincsemben/ nem hallottam még), azt hiszi, hogy angolul kell beszélni és leblokkol. Esetleg idehív egy másik hiányos angoltudású csoporttársat, hogy magyarázd már el neki. Már ketten tanakodnak a fejem fölött a megfelelő angol kifejezésen, ahelyett, hogy megpróbálnák körülírni, más szavakkal elmagyarázni kínaiul. (Ez az amit én csinálok többnyire beszéd közben, ha nem tudom a kulcsszavakat, addig csűröm csavarom amíg rájönnek...)
4.) Azon ritka emberek egyike, akik valamennyire érdeklődnek irántam és próbálnak megérteni. Ők segítenek, ha tudnak. Velük vagyok "jóban".
5.) Belefáradok a folytonos magyarázkodásba:
ezért inkább odamegyek a másik külföldihez és dumálunk egy jót angolul
vagy
ezért inkább nem beszélek senkivel.
Röviden: nem lesz kínai puszipajtásom...

Vizsgák:
Tegnap Rajzon, volt rajzolás "vizsga", de csak a szokásos fénykép lemásolós, nem kell hozzá húdenagy rajztudás...Kiadványtervezésen viszont írtunk rendesen vizsgát, és hát a kérdések kb. harmadát csak tippeltem, mert kissé homályos volt néhány írásjel jelentése, de azért úgy-ahogy értettem a kérdéseket (ilyen abcd kiválasztós volt). Azért nem lett rossz az arány: a 60-ból 18 pontot vesztettem csak, és a teszt másik fele meg betűtervezés volt, amit gondolom nem lehet igazán elrontani, szóval összeségében véve egyáltalán nem lett rossz szerintem!

Ma az alapvető design óránkon meg félévi kipakolás volt, ahol be is kellett mutatni a munkáinkat, sajna itt nem leszek 5-ös, mert sokszor volt, hogy nem tudtam mi a feladat, ami utólag derült ki.
De csináltam pár képet, egyúttal láthatjátok a csoporttársaimat is, még úgyse raktam fel róluk semmilyen képet eddig...

tanárnéni középen beszél

a maláj csoporttársam pózol, ő kb. olyan mint a Doma, az osztály bohóca xD

otaku lány szekció meg oldalt a másik külföldi diák a karib tengerről, de sajna nem kalóz

enyimééé (szabadtéri ülőke terv)

makett plusz sólisztgyurma emberek :D

makettem közelebbről

levélpapír és névjegykártya terv

Ennyi volna, most így hirtelen nem jut eszembe más, majd hétvégén írok még a többi vizsgámról!
Jövő héttől pedig 1 hónap jól megérdemelt szünet következik, ami viszonylag eseménytelen lesz, mert Mátéval úgy döntöttünk, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján nem nagyon dugjuk ki az orrunk az újévi embertömegeket elkerülvén!

Ja és még egy apróság, aki még nem tette és szeret engem és tetszik neki az lájkolja az alakulóban levő márkámat facebookon:
Blowing Raspberry

Kiegészítő, így teljes a hét!

Itt jönnek a maradék órai beszámolók amiket ígértem!
A pénteki óra, ( "Egyetemi Belépő") végül nem volt semmi különös, kb. ugyanaz mint az ofő, ugyanazzal a tanárbácsival vagyunk és csak rajzolgatni kellett, amit legközelebb kiértékelnek asszem.
Ma pedig az első órám Rajz volt, elég komoly a rajztanár, vicces mert elég gyorsan beszél, de mégis értettem nagyjából mit mond. És elmenne simán egy mangába magas, vékony, szemüveges, hűvös, tanár karakternek! Szerintem szeretni fogom őt is nagyon, főleg mert tetszett neki a rajzom, úgyhogy remélhetőleg jól megleszünk egymással.
Az utolsó számotokra ismeretlen óra pedig a ma délutáni Kiadványtervezés. Itt egy elég szigorú tanárunk van, de nagyon profi, saját design cége van. Nagyon komolyan veszi a késéseket, és miután csak tervezési feladataink lesznek, nem lesz ZH, ezért nagyon kell majd teperni, hogy sok pontot gyűjtsünk össze a feladatokból. Viszont itt elkezdjük majd az Adobe InDesign-t, mindenféle borító tervezést, tipográfiát és tervezőgrafikát tanulni, pont olyanokat ami majd egyszer a szakmám lesz!
Ez tetszik nekem itt Taiwanon, hogy ez hiába csak az alapozó év még (mert csak másodévben szakosodunk), de mégis túlnyomórészt gyakorlati óráink vannak, elmélet helyett!
Ez az év csak arról fog szólni, hogy mindenbe belekóstoljunk, főleg azok, akik nem tudják milyen irányba akarnak menni.
Úgy érzem, hogy abszolút jó döntés volt elkezdeni itt az egyetemet, mert iszonyatos mennyiségű pozitív energia szabadul fel bennem, és nagyon élvezem, hogy minden tantárgyam kivétel nélkül olyan, mintha csak nekem indították volna ezt a szakot. Várom, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, de egyelőre úgy érzem, mintha eddig csak össze-vissza sodródtam volna, miközben nekem ezt kellett volna tanulnom a kezdetektől fogva. Az is szuper dolog, hogy amíg otthon olyan a helyzet amilyen, addig én vígan (bár verejtékezve) szerzek egy használható diplomát, és addigra amire hazajutok, hátha egyenesbe jön a gazdaság.
Addig bírjátok ki nélkülem! :DDD

Update:
Az angol csoport ahova átvetettem magam abszolút korrekt, elvileg ez a legmagasabb szintű angol csoport, ami létezik itt az egyetemen. A tanár egy 50-es pasi szinte tökéletes angolsággal: amerikai, de természetes, érthető, nem eltúlzott kiejtéssel, gyanítom, hogy esetleg ott is születhetett (ABC). A legtöbben amúgy olyanok vannak ebben a csoportban, akik ilyen-olyan okok miatt (szülők munkája miatt főleg) pár évig külföldön éltek, (meg pár Kínából jött cserediák), ami azért szomorú, hogy ha valaki nem megy el külföldre, akkor az egyenlő azzal, hogy nem tud angolul...
Szóval ez az óra még nekem is a javamra válhat! v(^.^)v yeyyy!

Az első hét!

Ma van 4  napja, hogy beléptem az egyetemista életbe, úgyhogy gondoltam, írok egy beszámolót a legelső benyomásokról!
Hétfőn "Ősz közepe ünnep" volt, úgyhogy csak kedden kezdődött a suli.
Jóformán az előző post-ot folytatva kedd reggel egy Angollal kezdtem. Az angoltanár egy középkorú nőci, aki nagyon el volt szállva magától, hogy ő milyen profi angolból, mert Amerikában tanult, de igazából simán hibázott egy csomót, de  a túlzott amerikai kiejtés bezzeg nagyon ment neki. Hozzá kell tennem, hogy ugye ez felsőfokú angol csoport elvileg, de ehhez képest a diákok angol szintjét még középszintnek se tudnám nevezni. Viszont valószínűleg pont emiatt mindenki rám volt gyógyulva, kivéve a tanárt, aki úgy nézett ki, hogy nem kifejezetten szimpatizál velem. Az órán roppant bonyolult nyelvtani szerkezeteket kellett amúgy gyakorolni, mégpedig a "do you...?" , "are you...?" és "have you...?" közti különbséget. xDDD Így hát aztán óra végén diszkréten odamentem a tanárhoz megtudakolni, hogy ez a legmagasabb csoport-e. Kiderült, hogy van még egy csoport, ami elvileg mint utólag kiderült névben ugyanaz a szint, de ő azt mondta, hogy az jobb. Kérdezte, hogy kihívásra vágyom-e, ki kellett ábrándítanom, hogy túl könnyű az órája, ami nem igazán tetszett sztem neki. Nem is teketóriáztam, szerdán sikeresen átrakattam magam a másik csoportba. (A jövő héten kiderül, hogy milyen a másik csoport, de mondjuk ha a másik tanár jobb arc lesz, már érdemes volt váltani!)
Utána hazamentem aludni, és délután jött az Alapvető Design óra, amit szerintem eléggé fogok élvezni. Itt egy egész féléves, összetett design munka van kiadva, ami a következő: Kell csinálni egy fényképet, azt lebontani egy egyszerű formára (pl. egy rombusz), aztán ezt a formát mindenféle módon kell variálni, egymás mellé tenni, sokszorosítani. Utána levélpapír szettet és névjegykártyát kell tervezni a forma használatával. Végül a formából egy design-os használati tárgyat kell modellezni, hozzátartozó reklámposzterrel. Jól hangzik, nem?
Szerdán van egy Bevezetés a designba óra, ahol a négy szakirányt fogják bemutatni (ha elfelejtettétek volna, a 4 szakirány: visual communication design, számítógépes animáció, belsőépítészet, fémművesség), ugyanis nagyon sokan nem tudják még, hogy másodévtől mire akarnak szakosodni. A mostani az a számítógépes animáció szakirány tanára volt, az osztály fele, aki otaku (anime-manga fan) mind erre megy majd.
Ezután következett egy Osztályfőnöki, (minden évfolyamnak van egy felelős tanára) ami azzal ment el, hogy egyenként lefotózott minket a tanár, és próbált vicceskedni, mindenkire kitalált egy pár szavas leírást első benyomás alapján. (engem pl. fehérhajú tanítónak nevezett el (akit sokan követnek))
Csütörtökön reggel Designtöri volt, amin így elsőre 19.-20. századi nyugati irányzatokról tartott a tanárnő rövid áttekintést. És rögtön kaptunk prezentációs feladatot is, az én csoportom okt. 6-án fogja tartani, de mint kiderült a csoport csak annyit jelentett, hogy ugyanarról a témáró kell írnunk, de mindenki egyenként kell előadja a saját maga készítette prezentációt, tehát nem csoportmunka, ez nekem kicsit fura volt. A mi témánk amúgy: "Nőies férfiak (a művészetben)" Weird egy téma, nem nagyon tudok mit kezdeni vele, egyelőre arra jutottam, hogy többek között Andrej Pejic-ről fogok írni. (bosnyák születésű ausztrál modellcsávó) Szerintem ő a nőies férfiak non plus ultrája:

Utána még jött a Teaszertartás és Japán Kultúra, ami sajnos a óriási csalódás volt, úgyhogy le fogom adni.
Amire számítottam: decens középkorú tanárnő, jártas a japán kultúrában (esetleg még tud is japánul, amit használ is az órán), a teaszertartás szellemi hátteréről és a tradicionális japán kultúráról tart előadásokat (japánkert, kimonók, wagashi stb., amit amúgy nem az ujjamból szoptam ki, hanem, az óravázlatban voltak benne.)
Amit kaptam: középkorú otaku szórakozott professzor, orra alá beszélt gyors és érthetetlen kínaival, és annyit csinált végig az előadáson, hogy mindenféle kesze-kusza ábrákat meg karaktereket firkált a táblára, amiket szerintem még ő sem látott át. A fél osztály aludt a végére. Tökre nem értettem semmit az órából, pedig az összes többi órát meglepően jól tudom követni.
Végül ma: az első órám Tollasladba volt, egész jófej a tesitanár is, bár mondjuk ma még nem volt semmi sportolás csak elmondta, hogy mik fognak kelleni meg ilyenek. Az első 4 alkalom amúgy sportágtól függetlenül kötelezően úszás lesz, mert a taiwaniakat nem tanítják általánosban úszni, úgyhogy kb. senki se tud. Hálisten magától mondta a tanár, hogy e 4 db úszásóra erejéig nem baj, ha bikiniben megyünk, ezért ne vegyünk külön egyberészest. Csak úszósapkát. Később ütőt a suli ad majd, úgyhogy arra legalább nem kell majd költeni.
Utána még volt egy Színelmélet, ahol elég játékosan telt az óra, de gondolom nem ilyen lesz majd, csak ez most még bevezetés volt.
Amúgy minden tanár tök aranyos, aminek külön örülök, mert a nem szimpi tanároknak az óráit is hajlamos vagyok nem szeretni.
Az osztálytársaim is elég barátságosak, fiúk, lányok vegyesen jönnek barátkozni, most még én vagyok a sztár, versenyben hívnak el ebédelni, csoportmunkánál is elsőnek keltem el, bár szépen lassan biztos le fog lohadni az érdeklődés...Volt olyan fiú aki megkérdezte, hogy én is csak lányokkal szeretek-e barátkozni, mert itt a lányok még mind kisiskolások módjára külön ülnek.
Van  egy másodéves csaj, aki láss csodát szereti a visual-kei-t és ráadásul a rock-klub oszlopos tagja, úgyhogy elrángatott magával rögtön a klubba, a vezető óriási arc, kb. először éreztem magam úgy mintha az otthoni baráti körömben lettem volna! (habár a többiek mind inkább nyugati rockot hallgatnak, van egy durván metalcore/screamo-s osztálytársam is, aki ugyancsak eljött megnézni a klubot:))
Most mennem kell, mert még van egy órám, amiről igazából fogalmam, hogy miről fog szólni az a neve, hogy "Egyetemi Belépő". Erről is meg a hétfői órákról majd update-elek hétfőn!

Tavaszi szünet, Fudás diákokkal haverkodás!

Először is felvettek mindkét egyetemre Yatta-yatta! Nagy évődés és kínlódás közepette sikerült végül eldöntenem, hogy melyikbe akarok járni, csak hazahúzott a szívem a FuDára, úgyhogy szomorúan de visszautasítottam a Képzőt...
A szünet nagyon jól telt, bepótoltuk azokat a Taipei látványosságokat amik még hiányoztak a repertoárunkból: Elmentünk a Lin család birtokára, amit a Qing dinasztia alatt építettek és az Állatkertbe, ahol láttunk sok állatot és szépen leégtem. (Képek ezrével a facebookon!)
Ja és a tervezett kínai opera nézés sajna nem jött össze, mert pont aznap elmaradt az előadás valami miatt, úgyhogy potyára mentünk oda...

Holnap van amúgy a Sárkányhajó fesztivál, melynek röviden annyi a történeti háttere, hogy volt egy király, akit nagyon szeretett a népe, aztán volt egy rossz ember, aki letaszította a kedves királyt a trónról és tönkretette az országot. Ezt a régi király nem bírta nézni és bánatában öngyilkos lett, beleugrott egy folyóba. A nép viszont annyira szerette, hogy a keresésére indultak sárkányhajókon és bambuszlevélbe csomagolt kaját (zongzi) dobáltak a vízbe, hogy a vízi állatok ne a király hulláját egyék meg. Ebből ered az a gyakorlat, hogy minden évben ilyenkor sárkányhajókkal versenyeznek és zongzit esznek. Ennek örömére három napja csak zongzit eszünk, mert mindenhol zongzit tanítanak nekünk csinálni.:)
Pénteken a suliban tanították nekünk, szombaton meg ilyen ismerős ismerősének az ismerőse alapon, betekintést nyerhettünk egy tradicionálisabb zongzi készítésbe. A házigazda nagyon jófej volt, a szülei meg bőségesen elláttak minket mindenféle finomsággal, miközben megmutatták, hogy is készül az igazi zongzi. Itt összeismerkedtünk többek között egy barátságos és cserfes hongkongi lánnyal, Jovial-lal, aki cserediákként van a FuDán ékszerész szakirányon. Ő aztán addig győzködött minket, míg elcsalogatott minket bulizni. A hely maga szokásosan pocsék volt pocsék zenékkel, de Jovial hozott pár arcot akik a FuDán tanultak, így hát végre összeismerkedtünk az első igazi belsős barátainkkal. Az egyik ráadásul pont arra szakra jár amire én fogok majd szeptembertől! Volt amúgy 2 csávó akik tesi szakosak, és sárkányhajózás a szakirányuk.  Viccesen hangzik, hogy itt ez is választható szakirány:)

Zongzi:

 

Ennyi volna röviden a szünet, remélem otthon is élvezi mindenki a szép nyári időt! Itt hivatalosan beköszöntött a durva nyári kánikula, jó sok páratartalommal és hurrá előbújtak a csótányok is, akik mellesleg itt repülni is tudnak xDDD Ma be is szaladt egy a szobánkba (igen a 9.-en lakom xDD), a frászt hozta rám...Egyelőre valami sötét sarokban rejtőzik, remélem nem fog nekiállni röpködni éjszaka T.T

Egy kicsit nem is merek lefeküdni aludni, de azért megpróbálom! 

Velem ellentétben csótánymentes jóéjt mindenkinek!

Visszatértem az élők közé! Helyzetjelentés...

Szinte féléves kihagyás után veszem a bátorságot és újra elétek állok egy újdonság-csokorral. Már ezer éve akartam írni, csak valahogy nem jött össze. Most kicsit beteg vagyok és lázas (nem komoly csak gyomorrontás), ezért álmatlanságomban így hajnali 5 óra tájékán ihletet kaptam egy postra. xD
Mostanra teljesen kilábaltunk a hideg és a téli depresszió okozta hibernált üzemmódból, melynek a várva-várt éltető tavaszi napsugár a legfőbb oka. Igen, kb 2-3 hete beköszöntött a "tavasz", azaz minden átmenet nélkül permanenesen 25-30 fok lett. (Végre nem úgy kell felöltöznöm, hogy a hideg ellen mindent magamra veszek amit csak találok, hanem kellemes pólós-kardigános időre váltottunk<3) Upsz, mi lesz itt nyáron?!? xDDD
Nem fogok visszamenőlegesen írni, max. nagy vonalakban, mert ennyi idő távlatából természetesen még nekem is elhomályosult a memóriám, de azt garantálhatom, hogy kisebb-nagyobb érzelmi hullámvölgyek közepette, nagyon is élvezzük az itt létet!
Az érzelmi hullámvölgy alatt nagyjából az itt-maradás előkészületei és egyetemre jelentkezés nyújtotta bonyodalmakat értem.
Nem, mi nem rezeltünk be a Japánban történtektől meg a nukleáris baromságoktól, mi itt a szomszédban semmit nem kaptunk belőle. Csak fel volt fújva az egész! Még nem jött el az apokalipszis ideje, nem kell félni! Volt néhány hülye, aki képes volt visszaadni az ösztöndíját/itt hagyni csapot-papot és hazamenni "emiatt", de nekik valószínűleg az igazi ok a kínai nyelv nyújtotta változatos nehézségek elől menekülés volt. Hmm...
Csak a végeredményről fogok írni, a többit már úgyis tudjátok, ha meg olyan valaki vagy aki nem tudná a részleteket, rá se ránts, nem túl érdekes a sztori.
Szó ami szó két helyre adtam be végül a jelentkezésem:
1. National Taiwan University of Arts (itteni művészeti egyetemek közt a legjobb, kb. a Képzőnek felel meg)
Visual Communication Design szak amit úgy tudnék legjobban leírni,hogy minden olyan technika amivel vizuálisan lehet kommunikálni (jelmondat: szavak nélkül! olyan mintha rám öntötték volna, mert aki ismer tudja, hogy nem vagyok a szavak embere...). Ez magában foglal pl. tervezőgrafikát, tipográfiát, fotózást, sokszorosítást, stb... Roppant izgis, nem?
2. Fu Jen Catholic University (magán egyetemek közt a legjobb, aminek a Nyelviskolájában tanulunk)
Alkalmazott Művészetek szak, ahol másodévtől kell majd szakirányt választani, nagyon úgy tűnik, hogy meglepően itt is a visual communication design-t fogom választani. (A többi lehetőség még számítógépes grafika, belsőépítészet vagy fémművesség lenne.) Ha ide vennének fel az azért jó, mert ingyen át tudnék hallgatni a japán szakra, ami legalább a szintentartás, felelevenítés végett nagyon hasznos lenne.
Ezen kívül meg ugyebár ismét jelentkeztem a taiwani állami ösztöndíjra, amit túl szép lenne ha megítélnének nekem, dehát próba cseresznye... Igazából már szinte majdnem fel is adtam, hogy megkapom, mert a múlt héten Mátét már felkeresték a skype-on való interjú egyeztetése végett  (Rendesek, hogy úgy döntöttek, hogy nem kell emiatt hazamennünk!), de aztán ezen a héten az én skype-omat is elkérték, ami visszaadta a kis vékonyka reménysugaramat. Ha megkapnám ezt az ösztöndíjat elszállna minden aggodalmam a jövőmet illetően. Úgyhogy 加油! Tessék nekem drukkolni, hogy egyszer már nekem is összejöjjön valami ebben az életben, szerintem igazán megérdemelném!
A másik téma amiről írni akartam, az a TOCFL (ex-TOP), taiwani állami kínai nyelvvizsga, aminek holnap fogunk nekifutni! Ez nagyjából egyenértékű a nagy kínai HSK nyelvvizsgával, azzal a két aprócska különbséggel, hogy 1. nem egyszerűsített, hanem tradicionális(!) karakterek használnak (természetes hiszen Taiwanon vagyunk, ahol bizony tradicionálissal írnak), 2. nem annyira elismert világszerte mint a HSK, miután magát az országot se veszik sajnos "országszámba", pedig ha tudnák, hogy mekkora a különbség Taiwan és Kína között, nem támogatná senki sem Kínát abban, hogy daráljuk be Taiwant, mert az a miénk (volt!).
Itt viszont mindenhol ezt a nyelvvizsgát kérik, a sztereotípiák uralta Magyarországon meg teljesen mindegy, csak legyen rajta sok bonyolult kínai "csingcsangcsung",nem?
A szintekből itt is 4 van, (kb. ugyanúgy mint a régi japán nyelvvizsgán (JLPT)) beginner, learner, superior és master. Mi most a learner-nek megyünk neki, ami kb. középfokot jelent, és ez a minimum szint ami meg kell legyen (sok egyetemen hálisten még nem kötelező), egyetemi jelentkezéshez, munkavállaláshoz, meg úgy általában, hogy valamennyire elhiggyék, hogy jééé te nem ufo vagy, tényleg tudsz kínaiul! És tegyük hozzá, hogy csupán háromnegyed éve tanulunk kínaiul, szóval tényleg igaz, hogy nyelvterületen tanulni egy adott nyelvet JÓÓÓ!:) Ezzel szemben viszont CSAK háromnegyed éve tanulunk kínaiul, amit a világ legnehezebb nyelveként szoktak emlegetni, szóval sűrűn megkérdőjelezem a saját agyi épségemet, hogy miért pont kínaiul kívánok egyetemre járni, de igazából erre egészen egyszerű a válasz: itt FELVESZNEK az egyetemre és MINŐSÉGI oktatást kapok, két dolog ami otthon igencsak hiányzik. Ezért mindig megnyugtatom magam, hogy meg fogja érni azt az irdatlan mennyiségű plusz munkát!
A jövő után, a jelent illetőleg " itt keleten a helyzet változatlan",vagyis tanulunk ahogy azt kell, miközben egymás után gyűrjük a rutinos szürke hétköznapokat, amit néha megszakítunk néhány kellemes meglepetéssel és/vagy 1-1 kirándulással a hétvégén. (Fotókat meg mint mindig, a Facebookon találtok!)
Ennyi volt a móka mára, zárul Orsi mókatára, remélhetőleg nem kell majd újabb félévet várnotok a következő bejegyzésre xD Stay tuned!!!

Videjóóóó a FuDa-ról:)))

Nah elkészült a campus tour is lassan:D Tudom, hogy nem olyan profi, de sztem aranyos lett:D
A végén nem így akartuk befejezni, csak betelt a telómon a hely...Sebaj lehet, hogy még csinálunk videókat később a többi részről is.

"Filmünk szereplői kitalált alakok, a műsorban csúnyaszavak hangzanak el, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!" xDDD

Legközelebbi postomban pedig megpróbálom majd összegyűjteni az itteni sajátosságokat (mind természeti, mind viselkedésbeli).
Stay tuned!