Visszatértem az élők közé! Helyzetjelentés...

Szinte féléves kihagyás után veszem a bátorságot és újra elétek állok egy újdonság-csokorral. Már ezer éve akartam írni, csak valahogy nem jött össze. Most kicsit beteg vagyok és lázas (nem komoly csak gyomorrontás), ezért álmatlanságomban így hajnali 5 óra tájékán ihletet kaptam egy postra. xD
Mostanra teljesen kilábaltunk a hideg és a téli depresszió okozta hibernált üzemmódból, melynek a várva-várt éltető tavaszi napsugár a legfőbb oka. Igen, kb 2-3 hete beköszöntött a "tavasz", azaz minden átmenet nélkül permanenesen 25-30 fok lett. (Végre nem úgy kell felöltöznöm, hogy a hideg ellen mindent magamra veszek amit csak találok, hanem kellemes pólós-kardigános időre váltottunk<3) Upsz, mi lesz itt nyáron?!? xDDD
Nem fogok visszamenőlegesen írni, max. nagy vonalakban, mert ennyi idő távlatából természetesen még nekem is elhomályosult a memóriám, de azt garantálhatom, hogy kisebb-nagyobb érzelmi hullámvölgyek közepette, nagyon is élvezzük az itt létet!
Az érzelmi hullámvölgy alatt nagyjából az itt-maradás előkészületei és egyetemre jelentkezés nyújtotta bonyodalmakat értem.
Nem, mi nem rezeltünk be a Japánban történtektől meg a nukleáris baromságoktól, mi itt a szomszédban semmit nem kaptunk belőle. Csak fel volt fújva az egész! Még nem jött el az apokalipszis ideje, nem kell félni! Volt néhány hülye, aki képes volt visszaadni az ösztöndíját/itt hagyni csapot-papot és hazamenni "emiatt", de nekik valószínűleg az igazi ok a kínai nyelv nyújtotta változatos nehézségek elől menekülés volt. Hmm...
Csak a végeredményről fogok írni, a többit már úgyis tudjátok, ha meg olyan valaki vagy aki nem tudná a részleteket, rá se ránts, nem túl érdekes a sztori.
Szó ami szó két helyre adtam be végül a jelentkezésem:
1. National Taiwan University of Arts (itteni művészeti egyetemek közt a legjobb, kb. a Képzőnek felel meg)
Visual Communication Design szak amit úgy tudnék legjobban leírni,hogy minden olyan technika amivel vizuálisan lehet kommunikálni (jelmondat: szavak nélkül! olyan mintha rám öntötték volna, mert aki ismer tudja, hogy nem vagyok a szavak embere...). Ez magában foglal pl. tervezőgrafikát, tipográfiát, fotózást, sokszorosítást, stb... Roppant izgis, nem?
2. Fu Jen Catholic University (magán egyetemek közt a legjobb, aminek a Nyelviskolájában tanulunk)
Alkalmazott Művészetek szak, ahol másodévtől kell majd szakirányt választani, nagyon úgy tűnik, hogy meglepően itt is a visual communication design-t fogom választani. (A többi lehetőség még számítógépes grafika, belsőépítészet vagy fémművesség lenne.) Ha ide vennének fel az azért jó, mert ingyen át tudnék hallgatni a japán szakra, ami legalább a szintentartás, felelevenítés végett nagyon hasznos lenne.
Ezen kívül meg ugyebár ismét jelentkeztem a taiwani állami ösztöndíjra, amit túl szép lenne ha megítélnének nekem, dehát próba cseresznye... Igazából már szinte majdnem fel is adtam, hogy megkapom, mert a múlt héten Mátét már felkeresték a skype-on való interjú egyeztetése végett  (Rendesek, hogy úgy döntöttek, hogy nem kell emiatt hazamennünk!), de aztán ezen a héten az én skype-omat is elkérték, ami visszaadta a kis vékonyka reménysugaramat. Ha megkapnám ezt az ösztöndíjat elszállna minden aggodalmam a jövőmet illetően. Úgyhogy 加油! Tessék nekem drukkolni, hogy egyszer már nekem is összejöjjön valami ebben az életben, szerintem igazán megérdemelném!
A másik téma amiről írni akartam, az a TOCFL (ex-TOP), taiwani állami kínai nyelvvizsga, aminek holnap fogunk nekifutni! Ez nagyjából egyenértékű a nagy kínai HSK nyelvvizsgával, azzal a két aprócska különbséggel, hogy 1. nem egyszerűsített, hanem tradicionális(!) karakterek használnak (természetes hiszen Taiwanon vagyunk, ahol bizony tradicionálissal írnak), 2. nem annyira elismert világszerte mint a HSK, miután magát az országot se veszik sajnos "országszámba", pedig ha tudnák, hogy mekkora a különbség Taiwan és Kína között, nem támogatná senki sem Kínát abban, hogy daráljuk be Taiwant, mert az a miénk (volt!).
Itt viszont mindenhol ezt a nyelvvizsgát kérik, a sztereotípiák uralta Magyarországon meg teljesen mindegy, csak legyen rajta sok bonyolult kínai "csingcsangcsung",nem?
A szintekből itt is 4 van, (kb. ugyanúgy mint a régi japán nyelvvizsgán (JLPT)) beginner, learner, superior és master. Mi most a learner-nek megyünk neki, ami kb. középfokot jelent, és ez a minimum szint ami meg kell legyen (sok egyetemen hálisten még nem kötelező), egyetemi jelentkezéshez, munkavállaláshoz, meg úgy általában, hogy valamennyire elhiggyék, hogy jééé te nem ufo vagy, tényleg tudsz kínaiul! És tegyük hozzá, hogy csupán háromnegyed éve tanulunk kínaiul, szóval tényleg igaz, hogy nyelvterületen tanulni egy adott nyelvet JÓÓÓ!:) Ezzel szemben viszont CSAK háromnegyed éve tanulunk kínaiul, amit a világ legnehezebb nyelveként szoktak emlegetni, szóval sűrűn megkérdőjelezem a saját agyi épségemet, hogy miért pont kínaiul kívánok egyetemre járni, de igazából erre egészen egyszerű a válasz: itt FELVESZNEK az egyetemre és MINŐSÉGI oktatást kapok, két dolog ami otthon igencsak hiányzik. Ezért mindig megnyugtatom magam, hogy meg fogja érni azt az irdatlan mennyiségű plusz munkát!
A jövő után, a jelent illetőleg " itt keleten a helyzet változatlan",vagyis tanulunk ahogy azt kell, miközben egymás után gyűrjük a rutinos szürke hétköznapokat, amit néha megszakítunk néhány kellemes meglepetéssel és/vagy 1-1 kirándulással a hétvégén. (Fotókat meg mint mindig, a Facebookon találtok!)
Ennyi volt a móka mára, zárul Orsi mókatára, remélhetőleg nem kell majd újabb félévet várnotok a következő bejegyzésre xD Stay tuned!!!