Nincs ösztöndíj...és egy kis magyar reality, ahogy én látom!

Már kiderült a múlt héten az interjú után kb. másnap! Bár az okot nem mondták meg, hogy miért, de most sem nekem ítélték az ösztöndíjat. Nem vagyok szomorú, meg semmi ilyesmi, csak egy nagy terhet vettek volna le a vállamról, ha megadták volna, senkinek nem lett volna nagyobb szüksége rá, mint nekem.
Persze öröm az ürömben Máténak meghosszabbították simán, bár erről azt hallottuk, hogy még soha nem volt olyan aki, ha már megkapta az egyéveset ne kapott volna hosszabbítást...Neki ezúton is gratulálunk!
Ezzel kapcsolatban mindenféle sértődés nélkül leírnám egy kicsit a véleményemet, elvégre is ezt a blogot félig saját magamnak írom útinaplóként, másrészt meg hátha valakinek segítségére lehetnek a tapasztalataim. (Már nem egy ember keresett meg Taiwannal kapcsolatban, szóval igazából nem panaszkodhat Taiwan, jó reklámot csinálok neki!)
Lehet, hogy a keserűség is beszélni fog belőlem, mert ez már a második alkalom, hogy pályáztam rá és ebben az évben olyan jó tervet adtam be szerintem és annyira sokan bíztattak, hogy végén már szinte elhittem, hogy nekem is lehet szerencsém egyszer. (Nem vagyok az a szerencsés alkat, mert nem szeretek annyira kitűnni, ezért aztán a legtöbben jól levegőnek is néznek. Azt is hozzá kell tennem, hogy miután a koromnál fiatalabbnak nézek ki, ezért nagyon sokszor nem is vesznek komolyan. Azt sem mondhatom, hogy az otthoni társadalom motivált volna arra, hogy ha keményen dolgozol, meg lesz a gyümölcse...)
Szóval a gondolatom elsősorban a Taiwan Ösztöndíjról, hogy Magyarországon teljesen máshogy állnak hozzá mint bárhol másutt. De akár a Japán állami ösztöndíjat is felhozhatnám példának! Ezek általában kimondatlanul, de az adott nyelv nyelvszakosainak vannak főként meghirdetve. Számomra teljesen érthetetlenül!
Alapvetően két gond van, egyrészt egyre több fiatal szeretne elmenni otthonról! Én magam is alig vártam, hogy az első adandó alkalommal eljussak  Ázsiába, és nem azért mert egy fanatikus lennék, vagy mert nem szeretem a magyar kultúrát, nagyon is szeretem, sőt tisztelem, csak épp az ország állapotával nem vagyok megelégedve. Engem a politika nem igazán érdekel, csak arra panaszkodom amit a saját bőrömön tapasztaltam az elmúlt évek során: a keserves munkakeresést és nem találást, az egyetemre bejutás és a lehetetlenül magas ponthatárok miatti vergődést, ami mostanra az én esetemben odáig fajult, hogy az átlag 4-5-ös alap érettségim és két 5ös emelt-szintű érettségim ellenére épp, hogy meghaladom a 380 pontot, ami már sehova se elég, annyit sikerült elérnem, hogy felvettek tavaly fizetősön a harmadrendű Kodolányira! Amit meg ott nyújtanak azt én a legnagyobb jó indulattal se nevezném oktatásnak, főleg nem felsőoktatásnak! És én kötve hiszem, hogy egyedül tocsognék a "reménytelenség iszapjában", amiből mindenki szeretne kitörni, és az egyetlen vékonyka reménysugarat a különféle külföldi ösztöndíjak alkotják. (Még az anyukám is abban támogat, hogy maradjak minél tovább Taiwanon és itt végezzem el az egyetemet, mert ő a saját szakmájában is ugyanúgy vergődik, még az ő korában sincs kiút az iszapból...)
A másik pedig, hogy az elmúlt években kiemelkedően megnőtt a kereslet az Távol-Kelettel kapcsolatos akármik iránt, legyen az egyetemi képzés, nyelvtanfolyam vagy ösztöndíj (vagy bármi más). Már bocsánat, de a sok szerencsétlen nem tud mást tenni, ha érdeklődik Ázsia iránt, mint jelentkezni a csodálatos "levegő-bölcsész" nyelvi képzésekre, japánból, kínaiból vagy esetleg koreaiból. Ez nagyon szép, csak kíváncsi lennék, hogy a végzett emberek közül hányan találnak munkát, mert az oké, hogy van kereslet keleti nyelveket beszélő tolmácsra, fordítóra, nyelvészre, de nem ennyire!
Ami nagy szívfájdalmam, hogy otthon, ha nem a fent említett nyelvszakok egyikére jár az ember akkor sokkal kisebb esélye van az adott Ázsiai célországba elnyerni az ösztöndíjakat. Ha azt nézzük ez egy kicsit igazságtalan, mert a nyelvi szakosoknak az egyetemen belül is van lehetőségük cserekapcsolatok útján kijutni. A gond meg az egyetemmel van, ha nem épített ki elég kapcsolatot!
Az adott nyelvből önerőből legtöbbször a nyelvszakosoknál magasabb szintre eljutóknak többnyire sokkal életképesebb elképzeléseik vannak, képesek a nyelv és egy másik szakma kombinálására is (pl. ha mondjuk logisztika vagy kereskedelem mellett tanulsz kínait/japánt, na az már jó valamire!), amely a társadalom számára hasznosabb lehetne, mint egy tucat-bölcsész, aki mit tanul? Egy nyelvet, ami másoknak a fő szakmájuk mellett egy különóra, hobbi, vagy egy kommunikációs csatorna! Másrészről pedig van nem egy nerd/fangirl, akik ráadásul azt hiszik, hogy mindenkinél okosabbak, és az arcuk is nagy (nem tudni mire...). Inkább eldugnám őket egy jó mély gödörben, mintsem hogy őket küldjem az országot képviselni, kapcsolatokat építeni külföldre!  Nem hiszem, hogy a könyvmoly stréberek fogják előrevinni a nemzetek közti megértést!
(Avagy várom az ellenpéldákat!!!)
Nem azt mondom, hogy a bölcsészek a hibások, mert a társadalom a leginkább ludas ebben, ami nem becsüli meg a valós tudást, hanem felállít egy rakat egyetemet amikre egyre nehezebb bejutni, de ha már benn vagy szart se tanítanak, de cserébe kapsz egy papírt erről a semmiről,  ami ezután meghatározza az egész életedet!
Ezzel szemben Taiwanon pl. miközben néztem a továbbtanulási lehetőségeket, még én is azt mondtam, hogy na igen itt már akár japán szakra is örömmel jelentkeznék mert láttam, hogy milyen szinten beszélnek japánul, milyen tantárgyaik vannak, mennyi a japán cserediák, cserekapcsolat stb. sajnos összehasonlítva az otthoni akármelyik japán szakkal, ég és föld a kettő! És még innen is mindenki másik ország egyetemére vágyik!

Befejezem most már, mert még megfekszi a gyomrotokat a sok iszap xD, de én sajnos így látom, amit látok! Ha valaki meg szeretne győzni az itt leírtak ellenkezőjéről, kulturált vita útján nyitott vagyok bármire! Amúgy meg akinek nem tetszik, ne olvassa xD

Ettől függetlenül, június 9-én kiderül, hogy felvesznek-e az egyetemre, ha igen, akkor lép majd életbe a B-terv! ;) Nem ráz le Taiwan ilyen könnyen a nyakáról! Ne tessék még abbahagyni a drukkolást nekem!

Következőre ígérem sokkal kellemesebb témáról fogok írni! Addig is is Adjø :)