2011. január 25., kedd

Januári történések...

好久不見! (Azaz rég nem találkoztunk!)
Nem írtam mostanában ide, ami főleg amiatt van mert mostanában nagyjából medve módjára téli álmot alszik mindenki, így én is. (Délután is alszunk...)
Nem nagyon mentünk sehova többnyire órák után azonnal visszamegyünk a koliba tanulni/dögleni (ki mit?), senkinek se volt kedve ebben a fos időben kimozdulni. Kivéve egyszer (16-án) mikor az egyik taiwani barátunk ingyen jegyekkel látott el minket egy zenei díjkiosztóra. (Láttam a kedvenc énekesem is, Show Luo-t *.*, meg sok egyéb hírességet) Mókás h itt az ilyesfatja rendezvények totál ingyen vannak (gondolom reklám), meg hát az se ritka h az ember Ximending utcáin sétálva belebotlik egy itteni sztár koncertjébe/aláírás osztásába, egy rögtönzött utcai színpadon.
(képek facebookon!)
Most már egy kicsit jobb azért az idő, úgyhogy a múlt hétvégén nekikerekedtünk a Longshan Temple és a mellette levő night market felfedezésének. (Taipei legöregebb városrésze és ahol mellesleg a Monga c. film is játszódik. )
kis okosság a templomról


Annyit érdemes még tudni a környékről, hogy régen ez volt a hivatalos piroslámpás negyed, vagyis Taipei Kabukicho-ja.
(Félreértés ne essék kinézetre semmi köze Kabukicho-hoz, csak példának írtam, de itt nincsenek sexy hostok/hostessek meg mindenféle "only in japan" nightclubok, se villozó neonfények stb.)
Itt csak lepusztult óváros volt kérdéses eredetű egyénekkel, részegekkel, és  alapból gázabb arcokkal akiket más helyeken keresve se lehet találni.
Elmentünk vagy 4 sexshop mellett is, ami ugyancsak nem mindennapi látvány...és szerintem kurvákat is láttunk, bár Máté szerint csak a részben mögöttük levő masszőrszalonba toboroztak vásárlókat, hát nem tudom, eléggé alul voltak öltözve, látszott is, hogy vacognak és engem erősen a Soroksári úti prostikra emlékeztettek, akik várják a pénzes prédát...
Valamint ebben a night marketben szolgálják fel a legbizarrabb kajákat (de ez még mindig nem ér fel a "kínaiak mindent megesznek ami mozog" sztereotípiával!), kígyóhúst és vért, teknőshúst és vért tartalmazó ételeket és állítólag szarvaspéniszt is lehet kapni (én nem találkoztam ugyan vele xD).
Nem mi csináltuk ezt a képet, mert elvileg ki volt írva minden kígyót kínáló étteremnél (ami amúgy csak 3-4 darab összesen) h tilos fotózni. DE ez a nagy sárga volt az általánosan kínált kígyó:




Mit gondoltok finom lehet a húsa? xD
Mi nem jártunk a végére mert elég drágán kínálták őt, én meg ráadásul feleannyira voltam motivált kóstolás ügyben mint Máté.
(Csak egy feles pohárnyi kígyóvér 150ntd volt, azaz kicsit több mint 1000 ft...Azt hallottam amúgy h bőrproblémákra nagyon hatásos gyógyszer, úgyhogy a lábam javulása érdekében lehet, h legközelebb mégis érdemes lenne lehúzni egy felest kígyóvérből xD )
Végül inkább a jól bevált 小吃 mellett döntöttünk (kis adag kaják olcsón vendoroknál a night marketeken):
Előszőr a híres "Büdi tofu"-t választottuk, aminek már messziről érződik a nem éppen kellemes szaga, de amúgy szerintem teljesen OK az íze. Itt volt egy apró kalandunk is. A mellettünk levő asztalon egy részeg bácsi alukált békésen, egész addig amíg fel nem ébredt, amikoris dühkitörések formájában elkezdett rugdosni és csapkodni maga körül leverve az asztaláról a kirendelt tofuját. (Minket nem bántott, úgyhogy nem kell aggódni, inkább azért írom le ezt az esetet mert ez annyira extra volt, h most láttunk életünkben előszőr "erőszakot" itt Taiwanon.)
A gond akkor kezdődött mikor a boltosnéni el akarta paterolni h ugyan már ne verje szét az asztalokat, meg amúgyse tesz jót az üzletnek, elriasztja a vásárlókat stb. Erre megrugdosta a nénit, de abban a pillanatban a segítségére is sietett és összecsődült a mellette levő standokból az összes árus, a néni meg azért elég tűzrőlpattant volt még mellé. Elkezdték kilökdösni az útra hogy menjen már Isten hírével, amire ő a szemben parkoló taxit állt neki rugdosni. Ráadásul a szerencsétlen taxis épp a vacsoralevesével jött vissza a taxijához, és azt is szerencsésen kiverte a kezéből, úgyhogy már egyre többen lettek pipák a bácsira, mindenki próbálta elküldözgetni. A vacsorázó asztalnál ülő bácsikák meg hajráztak hozzá a sörük mellőlxD
A részeg arc aztán leült a szomszédos vendorhoz elszívni egy cigit, de aztán hirtelen megint rájott az 5 perc, és ott is rugdalt egy sort.
Szóval szépen ráhívták a rendőröket, akik kb. 10-15 perc alatt itt is voltak (hmm vajon kis hazánkban mennyi időbe telt volna...). Nem tudjuk, hogy mi lett vele, csak annyit láttunk, hogy szép nyugodtan dumálgat a rendőrökkel.
Mikor indulni készültünk az árusnéni elnyomott egy "Sorry"-t esdekelő nézések közepette, mi meg mondtuk h ááá méjgvánsííí, nem gond (miközben azon fantáziáltunk, h otthon hogy végződött volna mindez...)
Ezek után mentünk tovább nézelődni, én még ettem egy gyrost taiwani módra, Máté meg disznólábbal vétkezett.

Jövő héttől kezdődik a kínai újévi 2 hetes szünetünk! Utána levő héten meg már a szemeszterzáró vizsga következik... hogy szalad az idő, mindjárt fél éve vagyunk itt...(((és még mindig nincsenek szignifikáns barátaink, ennyire taszítanánk az embereket? bár az olasz szobatársammal jókat szoktam dumálni)))
Komolyan elgondolkoztunk rajta, h ha sulit váltanánk milyen lenne...találnánk-e több barátot. (az ösztöndíj szabályai közt benne van, h egyszer lehet sulit változtatni, amivel a legtöbben élnek is márcsak az új élmények, a látókör kiszélesítése miatt is.)
Mert ugyan valamilyen szinten nagyon pozitív, hogy a Fu Renen, ahol most tanulunk, nagyon családias a Nyelviskola, összesen kb. 50 diák van maximum, névszerint ismernek minket az igazgatók, látásból már mi is mindenkit ismerünk. Viszont lehet h a nagyobb, lélektelenebb helyeken ahol 100+ a minimum létszám több esélyünk lenne barátkozni.
Erről a szemeszterről már lecsúsztunk az átíratkozással, de az utolsóra lehet, hogy átmegyünk máshova, majd meglátjuk.

2011. január 1., szombat

Új év, új élet!!!

Előszőr is Boldog Újévet!


Csütörtökön elbúcsúztattuk Viviant,  a brazil lányt (akinek a helyére költöztem), mert pénteken 3kor indult a repülője haza!
Péntek este pedig elmentünk megnézni a hiperszuper újévi tűzijátékot, amit a Taipei 101-ről (a világ 2. legmagasabb tornya) lődöznek fel! 3 órával előbb odamentünk, hogy legyen helyünk ahonnan jól látjuk a murit, másrészt meg Panék mondták hogy, ha később megyünk akkor olyan nagy embertömegek lennének, hogy mozdulni se lehetett volna plusz a metróra se fértünk volna fel.
A plusz pikantéria az volt, hogy pont jött egy hidegfront és az itteni viszonyokhoz  képest extrán hideg volt (5-7 fokot mondtak az okosok). Úgyhogy beöltöztem úgy mintha az északi sarkra készülnék, mert azt még szerintem nem említettem, hogy itt ugyan többnyire magasabb a hőmérséklet mint mondjuk otthon, de a levegő páratartalma miatt kb mínusz 5 fokkal kevesebbnek tűnik/ érződik.
Vittünk vodkát is lélekmelegítőnek, a 3 óra várakozás idejére:D
Kisebb gondok akadtak, mikor  a hideg és az iszogatás hatására el akartunk menni WCre (A Sun Yat Sen Memorial Hall előtti parkban tanyáztunk le ugyanis,ami egy óriási múzeum/képcsarnok ha jól tudom...) Szabályosan végig kellett verekedni magunkat az embertömegeken, és közben némiképp lincshangulatban próbáltak blokkolni minket, gondolom, hogy óvják a helyüket. El kellett törnünk ugyan pár kezet/lábat  faágat , de  végül győzedelmeskedtünk. (Szegény kertész biztos kétségbe lesz esve mikor meglátja a díszbokrok állapotát.)
Pont időben visszaértünk és már kezdődött is a show:



(Sajna nem olyan jó minőségű a videó, de azért a lényeg látszik. Oldalról kell nézni, mert nem gondoltam rá hogyha hosszában filmezek akkor el lesz fordulva a kép:(()

Szép volt, de  a többiek véleményével egyezően, azt  kell mondjam, hogy durvább, látványosabb dologra számítottam, főleg mert be volt harangozva előre, hogy nagyon extra lesz a taiwani időszámítás szerinti 100. év eljövetelének köszönhetően.

Előtte meg utána volt természetesen élő showműsor is mindenféle taiwani hírességgel, de miután nem volt Show Luo (kedvenc énekesem) a fellépők között ezért nem is volt érdekes.
Utána pedig jött az éjszaka vicces része, mert ugyan a metrók egész éjjel jártak, de a buszok nem, taxizni meg nem akartunk, úgyhogy a metróaluljáróban kellett csöveznünk 6-ig amíg jöttek az első buszok...
Persze a tűzijáték után még ellézengtünk egy ideig, szóval nem volt azért olyan vészes a dolog.

Nagyjából ennyi volna az újév, ma költöztem, holnap pedig tanulááás!!!

(A költözésről meg csak annyit, hogy annyival jobb az új szobámban, hogy szavakba se tudom önteni!)