végre az első!

Bocsi mindenkitől, hogy ilyen sokára jött az az első bejegyzés de sajnos itt az ideiglenes koliban nincs egyáltalán net. Remélem, hogy az új koli menőbb lesz kicsit. Most a Subwayból írok, találtunk ingyen wifit, viszont így itt kellett ennünk, ami egyrészt nem is olyan olcsó másrészt meg nem is annyira izgalmas, mert Subwayben már ettünk sokszor otthon...

Szóval előszőr is a repülőútról.  Miután átmentem a kapun és már nem láttatok, a magyar ellenőrzés elég sima ügy volt a laptopot kellett kivenni meg a folyadékos tasakot, de nem paráztak semmin se. A Budapest-Amszterdam távon elég pici volt a repcsin a hely úgyhogy kicsit kényelmetlenül ültem, de legalább mi választhattunk, hogy hova akarunk ülni, így láttam valamit a felszállásból.  Itt egy kicsi Tramezzini szendvicset kaptunk enni. Aztán amint megérkeztünk Amszterdamba, megint át kellett menni az ellenőrző kapun, aztán rohanás a csatlakozáshoz, ami amúgy kb. fél óra volt gyalog xD A reptérből semmit nem láttunk, csak annyit hogy bazi nagy mert keresztül kellett futnunk az egészet xD

Épphogy odaértük, ami mázli volt, de rögtön mondták, hogy a csomagjaink bizony lemaradnak, mert nem volt idő átpakolni őket. Plusz a foglalt helyünkről átültettek máshová (gondolom mert későn érkeztünk) így a középső sor közepén ültünk(＞_＜)

ez azért szívás mert így nem tudtam az ablakból nézelődni. Ezen a hosszú úton nagyon fincsi kajákat kaptunk (képek a facebookon) 2 ebédet meg 1 reggelit. Aztán délre értünk Bangkokba ahol ki kellet szállni és újra átvizsgáltak minket, de itt legalább körbe tudtunk egy kicsit nézni, nagyon szép a repterük a thaioknakJ Innentől már csak keleti emberek jöttek velünk, a többieknek valószínűleg Bangkok volt a célállomásuk. Aztán visszaszálltunk ugyanarra a repülőre, innen még 5 órát kellett utazni Taiwanig. Amúgy eléggé untam az utat, ahhoz képest h előszőr repültem, a fülbeduguláshoz is hamar hozzászoktam… Persze nem volt konnektor se, hogy laptopozzak(ﾉ_-｡)

A lábam meg a sok üléstől tök belilult, de most már nem látszik.

Aztán végre 3/4 órás késéssel leszálltunk a Taoyuan National Airportra. Előszőr be kellett regisztrálni (ki kellett tölteni valami embarkation cardot) meg útlevelet mutatni, amihez feltűnően bólogattak, hogy igen úgy nézek ki  mint a képen. Aztán át a kapun és Taiwan welcomes you! Egy bazi nagy transzparens volt rögtön szemben amin a Fahrenheit/Fei Lun Hai (általam kedvelt taiwani fiúcsapat) üdvözölt Taiwanon. Sajnos üröm az örömben, hogy kiderült, hogy a csomagunk csak másnap érkezik meg (és még akkor se jött meg, de erről később). Beváltottuk a pénzünket és irány a busz ami bevisz Taipeibe.

Kb 40 perc alatt beértünk Taipei nyugati felére, ahol a szállásunk volt foglalva. Rögtön megláthattuk, hogy milyen kedvesek a taiwaniak: tanácstalanul nézegettük a térképünket, hogy merre kéne menni, erre kiszállt épp a kocsijából egy lakó a házból ami előtt álltunk és odaköszönt elég jó angolsággal, hogy segíthet-e. Az ő útbaigazítása után meg a leírás alapján már jól megtaláltuk a hostelt, ahol ismét csak a vendégszeretetet  tapasztalhattuk meg, nagyon aranyos volt a tulajdonosnő, (pedig másfél órával később értünk oda mint  ahogy meg volt beszélve) egy tök szép szobát kaptunk ahol ilyen futon szerű (földönalvós) franciaágy volt (nagyon kényelmes), mindezt kb. 8000 Ft-ért. Lepakoltunk és miután nem volt kapuzárás, szabadságunkat kihasználva rögtön bevettük magunkat a késő estébe a szomszéd utcában levő night marketbe. Nem kultúrsokkot kaptunk hanem inkább elájultunk attól, hogy mennyi jó cuccot meg ruhát lehet kapni itt fillérekért, vettem is rögtön egy Cinnamorol-os törcsit, mert azt ilyen célból nem is hoztam magammal. Meg kipróbáltunk pár kaját, pl. fehérszínű kókuszízű gyümi amiből szívószállal lehetett inni a levet, meg vmi sült édes gombócot, meg ami a vacsink lett aznap estére az ilyen puha rizses tésztába, tett aprított zöldségek meg szósz, benne kolbásszal kb úgy nézett ki mint egy hotdog.  Ezek a kis apróságok amúgy átlagosan 10-50 yuanba kerülnek ami ugye forintban 70-350. van mindenféle nyársra húzott hús meg hal, grillezett gombóc, furcsa kinézetű gyümik, a legmeredekebb az a grill csirkekaparó volt (szóval szó sincs itt kutyamacskabogárevésről meg hasonlókról, többnyire itt is pipihusit meg disznót meg halat esznek no meg sok zöldséget meg rizst.)

Kaján kívül pedig mindent lehet kapni itt amit csak el lehet képzelni, elektronikai kiegészítők, nagyon sok ruha (és nagyon coolosak meg csinik kb ilyen japán street fashion szintűek), cipők, gagdetek , mindenféle japán figurás (Hello Kitty, Totoro, Domo-kun stb.) cucc, pipere szerek stb.

Vettünk is áramátalakítót de mint utóbb kiderült az európai szabvány villák között van vastagságbeli különbség, (ld. telefontöltő vs. laptop töltő) úgyhogy a hostelben  volt ugyan wifi, de nem tudtuk bedugni töltőre a laptopunkat, így aztán a blogolás is elmaradt. (Bár tudtuk volna, hogy nem lesz a koleszban internet…｡ﾟ(T^T)ﾟ｡)

 Aztán másnap (28-án) csak 1kor kellett kiköltöznünk a szobából, úgyhogy addig még sétálgattunk a környéken (főleg rendes áramátalakítót kerestünk) a night market nappal ilyen zajos büdös piaccá alakult át, de itt legalább lőttünk magunknak egy-egy (gondolom házikészítésű) bentót (ebéd olyan dobozban amiben több rekesz van) 40 yuanért azaz, 280 Ft-ért. Sajna azért a nyelvi nehézségek megvannak, az áramátalakítót is főleg kézzel-lábbal szereztük.  Miután sikeresen kijelentkeztünk a hostelből, neki indultunk a „kis” kézipoggyászunkkal, hogy hamár úgyis a közelben van legalább kívülről megnézzük a Taipei 101et. A legnagyobb hőségben mentünk és nem is volt annyira közel, mint gondoltuk, főleg nem a tilitolitáskával. De legalább letudtuk, megnéztük. A Taipei 101 Mallba is bementünk, nekünk ugye úgy nézett ki mint mondjuk az Aréna pláza, nekik viszont ez extra hely mert csak európai/amerikai márkák boltjai vannak benne.

Ezek után visszafelé a hostel környékén volt a buszmegálló ami elvileg elvisz minket Xinzhuangba egészen a suli elé.  Szegény buszvezető egy szót se tudott angolul, úgyhogy nem nagyon tudta elmagyarázni mennyibe kerül, mutogatta, hogy 15, úgyhogy beraktunk 30at a perselybe, de valószínűleg ilyen területekre lehet osztva mert amikor leszálltunk akart kérni még 30at de sajna nem volt csak papírpénzünk már, úgyhogy mondta, hogy oké szálljunk csak le, így aztán egész jól jártunk.

Amúgy jó volt mert ugye miután Taipei túlsó végén volt a szállásunk, ezzel a busszal végigutaztuk egész Taipeit, ami beillett egy városnéző túrának, láttuk Ximendinget is ami tényleg nagyon vagány hely,  ráadásul az pont a keleti felén van Taipeinek, magyarul tök közel van Xinzhuanghoz. (kb  15 perc) amúgy az egész buszút nem több fél óránál, úgyhogy a számításaim jónak bizonyultak, miszerint jó lesz nekünk ha Xinzhuangban fogunk lakni. Szóval szerencsésen leszálltunk a Fu Jen University (Fu Ren Da Xue) megállónál, és rögtön ott is volt a suli bejárata. Bementünk, hogy majd jól megtaláljuk a kolit, előszőr az enyémhez mentünk volna, aztán váratlanul leszólított minket egy néni, -utóbb kiderült róla, hogy nincs minden rendben nála, de legalább kedves volt és beszélt angolul- hogy  ő tudja hol van. El is vitt oda ahol a portás lánynak nem volt róla fogalma, hogy nekem ott kéne laknom, úgyhogy telefonálgattak ide-oda, mázlinkra annak ellenére, hogy szombat volt, pont bent volt az egyik főszervező a nyelviskolából, és ő elintézett mindent.  Rögtön felhívta a repteret is , hogy mi van a csomagjainkkal, amit azért nem küldtek még ide, mert a KLM törölte az aznapi járatot amivel hozták volna. Na meg kiderült, hogy természetesen rossz koliépülethez mentünk.  Aztán a nénike elkísért most már tényleg az én kolimba, ahol egy idősebb apácanéni fogadott, és felkísért a szobámba, ahol már volt egy 20 éves lány, Sarah Hondurasból.

Mindezek után el kellett mennünk ágymatracot, meg ágyneműt venni, meg persze vacsit vadászni, ami aznap estére ilyen kombini-ben (olyan kb mint a CBA csak minden sarkon van belőle, pl. 7 eleven, Family mart, OK mart, stb.) kapható előre csomizott kaja volt, meg reggelire onigirit (háromszög alakú rizsgombóc töltve, algába tekerve) is vettünk előre. (képek facebookon)

Ma (29-én) viszonylag korán 8 körül kivetett magából az ágy, és kiderült, hogy éjszaka érkezett még egy szobatárs, aki valami feka csajszi,30 éves, van 2 gyereke, Natasának hívják  és a „híres” Burkina Fasóból jött vagy 20 emberrel együtt. És folyton rinyál, hogy fázik a légkondiban. xD Amúgy teljesen értelmes, pedig azt olvastam, hogy Burkina a világ egyik legfejletlenebb országa még sulik se nagyon vannak (gondolom ezért támogatják őket annyira, hogy itt van a negyed ország ösztöndíjjal). Jól be vagyunk amúgy tojva mert rajtunk kivűl csak fekák és latin-amerikaiak vannak, pedig elvileg jönni szoktak mindenfelől, ugye én meg főleg japánokkal szeretnék talizni. (úgyhogy remélem a többi országból jövő csoporttársunk albiban lakik és azért nem láttam még őketJ) Persze a fekákkal sincs bajom csak jó lenne a változatosság.

Délelőtt körbemászkáltam a campuson, kicsit leharcolt állapotban vannak az épületek (szerintem kb a 60as években nyúltak hozzájuk utoljára amikor visszakapta az egyház) de a  zöldterület óriási és jó vadregényes, majd szeretnék készíteni videó-tourt is róla, hogy ti is lássatok valamit belőle.  Aztán délutánra megbeszéltük Mátéval, hogy körbenézünk a városban is. Végül jó sokat gyalogoltunk, találtunk sok jó helyet, kb úgy néz ki, hogy mindenkinek van valami kis üzlethelysége, minden 2. kaját, vagy teát árul, a másik oldal meg ilyen robogójavító műhelygarázzsal van tele.  Végre találtunk egy nagyobb boltot is (szupermarket méretű) amiben mindenfélét lehetett kapni oda fogunk sztem visszajárni, ha kell valami mert van minden és olcsó. Most vettünk 42 yuanért 5db-os tésztás levest, (meg nagy tálat hozzá) meg 60 yuanért 6db-os epres tejes teát (japánoknál ichigo gyuunyuu névre hallgat) amit még otthon tudtam, hogy imádni fogom.  Aztán estebédnek bementünk egy helyre amiből van amúgy egy csomó, ilyen önkiszolgáló cucc vagy 20-30 féle kajával magadnak szedsz és 50 yuanba kerül (350 ft)utána meg van egy hordó amiből lehet magadnak csapolni egy pohár jeges teát. Utána kicsit eltévedtünk, de a szuperiphone hazavezetett minket. Sajnos  a csomagjaink még mindig nincsenek itt ami elég frusztráló mert nem tudok rendesen fürödni, mert nem akarok bemenni ilyen közzuhanyzóba papucs nélkül, se tusfürdő meg semmi nincs ráadásul megsülök egész nap hosszúgatyában és a deszkáscipőben amiben utaztam. Persze vehetnék ezt-azt, tusfürdőt, borotvát, ruhát stb. de minek ha ott van minden a táskámban, nem éppen erre kéne még költeni…

Ráadásul tegnap óta megállás nélkül szakad az eső, nem véletlenül monszunövezet( °д°)