Nem történt mostanában semmi különleges, amiről írhatnék, viszont miután már majdnem egy éve itt vagyok Taiwanon, már tervezem egy jó ideje, hogy írnék egy kis szösszenetet az eddigi benyomásaimról, érdekességekről, meghökkentő dolgokról, meg úgy általánosságban az országból, hogy eloszlassam a ködréteget ami körülöleli Taiwant a köztudatban. Talán egy kicsit segítségére lehet ez a blog azoknak is, akik egyszer majd idetévednek mondjuk egy taiwani útra készülvén.
Előszőr is infok a
wikipedia-ból. De miután gondolom nem mindenkinek van kedve végigolvasni egy ilyen hosszú cikket, ezért nagy-vonalakban én is összefoglalom, hogy mit érdemes tudni Taiwanról.
Taiwan lakossága kb. 23 millió, ehhez mintegy 36 ezer négyzetkilométer a területe, ami kb. Magyarország 1/3-a. Szubtrópusi éghajlatú, közepén egy nagy hegység húzódik végig ezért az emberek a tengerpart közeli síkságokon tömörülnek. Taiwanon eredetileg ausztronéz eredetű őslakosok laktak, majd kb. az 1200-as évektől kezdve elkezdtek bevándorolni a kínaiak Kínából, ők a mai értelemben vett taiwaniak. (De a bennszülött törzsek is jelen vannak a mai napig, 13 különböző bennszülött törzset tartanak számon!)
Történelmi háttér: A Qing dinasztia vége fele Kínában volt egy lázadó kedvű bácsi, Sun Yat-Sen, aki többedmagával meg akarta dönteni a kínai császárságot és köztársaságot akart létrehozni. (1911-ben ez meg is történt, innentől számolják a taiwani időszámítást, ezért idén itt 100-at írnak.:)) Megalapította a Kuomintang-ot (Nemzeti Párt), akik egy ideig Kína vezetése voltak, de hamarosan a kommunistákkal megkezdődött hosszú polgárháború miatt Kínában a kommunista oldal támogatottsága egyre nőtt, a Kuomintang-é pedig annyira lecsökkent, hogy immáron Chang Kai-Sek (időközben Sun Yat-Sen meghalt) vezetésével el kellett menekülnie az egész pártnak Taiwanra (ezalatt Taiwan épp japán megszállás alatt volt), a II. világháború után itt hozták létre az eszményi köztársaságukat Kína helyett (1949), innen jön Taiwan hivatalos neve: Republic of China. (Örülnék, ha Republic of Taiwan lehetne már, de sajnos ezt Kína lehetetlenné teszi a hülyeségével.)
Vicces csavar, hogy ezzel szemben ma pont a Kuomintang az, aki Taiwan és Kína egyesülését támogatja. A gond az, hogy Kína azt gondolja, hogy Taiwan egy tartománya Kínának, míg Taiwan igazából egy független köztársaság, virágzó, fejlett gazdasági élettel, minőségi termékekkel, magas életszínvonallal, jóléttel, kedves, udvarias(!) emberekkel, tehát nagyon nagyban különbözik Kínától.
Talán ennyit a száraz tényekről.
És akkor néhány dolog saját megfigyelések alapján:
Időjárás: A magas páratartalom az oka mindennek! A tél nagyon lehangoló, 10-20 fok között ingadozik a hőmérséklet, de a sok pára miatt csontba-vágóan hidegnek érződik, és miután itt van egy hülye közfelfogás, hogy nincs szükség fűtésre ezért még jobban fázik az ember. (Lehet, hogy ezelőtt enyhébb volt a tél és tényleg nem kellett fűtés, de hogy a múlt télen elkelt volna az tuti.)
Májustól októberig pedig egybefüggő 30-35 fokos kánikula van, megint egy csomó párával, melyet a tájfunok szakítanak meg csak néha, olyankor amikor tájfun van a közelben kb. 1 hétig zuhog az eső, néha szél is nagyon erős és még inkább fülledt, párás idő van. Nyáron a meleg miatt mindenki örömére előbújnak a hírhedt, mutáns csótányok, akik repülni is tudnak.
Ilyen esőt kell elképzelni tájfun idején, ami egyik pillanatról a másikra kezdődik, 15 másodperc alatt garantáltan tökig átázik az ember:D
Emberek: Nagyon (néha túlságosan is) kedvesek és kíváncsi természetűek a külföldiekkel szemben, de csak egy bizonyos szintig, onnantól viszont nem engednek közelebb magukhoz. Sokan csak csillogtatni, gyakorolni akarják az angoljukat, míg mások külföld-fanatikusak. Így hát a mélyebb barátságok kialakulásához felteszem több évre is szükség lesz.
Amúgy nagyon durván hajszolják bele a gyerekeket a tanulásba, ami miatt nincs idejük sok mindenre, a középiskolások szó szerint reggeltől estig iskolában vannak, a sima suli mellett, mindegyik jár előkészítő suliba is, ún. buxiban (ejtsd: busiban, olyan mint Japánban a juku), ezért nem meglepő még este 8-9 fele se hazafele igyekvő egyenruhás diákokat látni. Nagyon sokszor még az előkészítő után csoportokba verődve élnek egymással társasági életet a metróaluljárókban, körbeülnek a földön, vagy a korábban említett metróban felszerelt tükrök előtt táncikálnak.
Az átlagos taiwani egyetemisták akikkel eddig találkoztunk nem különösebben okosak ezzel szemben... azt mondják, hogy túl sok az egyetem taiwanon és a fele nem túl szintvonalas, de cserébe viszont szinte mindenki jár valamilyen egyetemre. A jobbakon természetesen iszonyat nagy a követelmény meg a versenyhelyzet, úgy mint otthon. Állítólag Taiwan erőssége inkább a mérnökök és kockafejek képzése, végül is abból van a pénzük, hogy itt gyártják az összes elektronikai alkatrészt, főleg számítástechnikai alkatrészeket és telefonokat. Ilyen diákokkal viszont még nem futottam össze.
Egy furcsaság, hogy rendkívül sok fiús lány van. Nagyon könnyen meg lehet őket ismerni, mert lány létükre teljesen elfiúsítják magukat, és többnyire csinosabb lányokkal járnak. Nem ritka ilyen turbékoló leszbipárokat látni. Nem nagyon értjük, hogy miért csak találgattunk: mi úgy gondoljuk, hogy ennek egyik kiváltó oka talán az is lehet, hogy a taiwani fiúk cirka 60%-a ronda otaku (családom kedvéért: szemüveges béna kockafejek) míg kb. csak a 40% néz ki normálisan. Amúgy a lányoknál is hasonló a helyzet: van egy átlagos szemüveges, hosszú-hajú, jó kislányos kinézet ami kiteszi a lányok kb. 70%-át. Ezeket persze mind a fiatalokra értem, nem a bácsikról, nénikről beszélek XD.
Úgy tűnik, hogy a japános durván sokrétű egyediséggel, undergrounddal szemben, a taiwani fiatalok nem feltétlenül szeretnek kilógni a tömegből, a közízlés felszínes és nem túl változatos, zeneileg se túl kifinomultak. (persze akadnak kivételek!) Pedig néha már-már nevetségesen majmolják az USA-t és Japánt, mindkét ország óriási hatással van rájuk, de saját, taiwani alapokra áthelyezve. Európát meg valami nagyon előkelő helynek képzelik, de nem tudnak róla sokat, csak a sztereotípiákból merítkeznek. (Egyik tanárom meg volt győződve róla, hogy nálunk irdatlan hideg van és mikor mondtam, hogy nem, megsértődött és nem hitte el xD)
Kaja: Alapvetően finom, de hamar rá lehet unni. (Nincs sehol a magyar gasztronómiához képest:))) Talán korábban írtam, hogy a távol-keletről élő sztereotípiáktól eltérően, nem esznek itt semmi olyat, amit ne tudna befogadni egy európai ember, jóformán a sertés-csirke-marha-hal-rizs-zöldségek-tofu-val ki is merül a kínálat.
A helyi idősebb arcok által menedzselt olcsó (200-500 ft-os) helyek higiéniai szempontból néha kivetnivalót hagynak maguk után: Nagyon sok helyen az utcán főznek, a járdán bazi nagy lavórokban mossák, készítik elő a húsokat, és előfordul, hogy a kánikulára fittyet hányva fedetlenül, nyitott helyen tartják a kész főtt-ételeket. Persze ezek a legrosszabb példák, én azt mondom, hogy ha már van egy zárt helység légkondival akkor nincs gond, de az utcai "éttermeket" ha lehet kerülöm. A közepes árkategóriájú (kb. 700-1000 ft-os) éttermek közt nagyon változatos a felhozatal, főleg az egyetemek környékén, ami meg ezeknél drágább az vagy nagyon külföldi akar lenni, vagy svédasztalos, ahol fix árért (kb.1500-4000 ft) annyit eszel amennyi beléd fér. Az utóbbiakat nagyon szeretjük. Az esti piac (a híres night market) megint más, ott kisebb kajákat, snack-eket lehet kapni, kis bódékban készítve, ezek többnyire csak nyársa tűzött, sült, tésztába tekert ez meg az, itt természetesen nem várja el az ember ugyanazokat az éttermi előírásokat.:)
Még egy érdekesség, hogy Japán és USA után itt van a legtöbb 7-eleven. Ez egy üzletlánc, ún. convenience store-ok, kis boltok, ahol mindent lehet kapni (a frissen főtt kávétól kezdve az ebéddobozon, innivalókon át a borotváig, újságokig stb.) és folyton nyitva van, ha nekiindulsz bármikor, bárhol hogy innál egy üditőt, kb. 2 percen belül szembe találkozol egy 7-eleven-nel! Ha épp nincs olyan amit venni szerettél volna, sebaj, menjünk tovább, itt van 2 sarokra a következő 7, ott biztos lesz, ha nem akkor a 3.-ban...:D
Vannak amúgy más hasonló üzletláncok is pl. Family Mart, Hi Life, stb. de a 7 a legelterjedtebb.
Ennyi idő után úgy gondolom, hogy Taiwan egy barátságos, élhető ország, de nincsenek még hozzászokva a külföldiekhez, úgyhogy mindig csodabogár lesz az ember még ha folyékonyan is tud kínaiul. Cserébe viszont a tenyerükön hordoznak.
Ha van bármi amiről hallani szeretnétek még Taiwannal kapcsolatban, várom a kéréseket:)
