Nincs ösztöndíj...és egy kis magyar reality, ahogy én látom!

Már kiderült a múlt héten az interjú után kb. másnap! Bár az okot nem mondták meg, hogy miért, de most sem nekem ítélték az ösztöndíjat. Nem vagyok szomorú, meg semmi ilyesmi, csak egy nagy terhet vettek volna le a vállamról, ha megadták volna, senkinek nem lett volna nagyobb szüksége rá, mint nekem.
Persze öröm az ürömben Máténak meghosszabbították simán, bár erről azt hallottuk, hogy még soha nem volt olyan aki, ha már megkapta az egyéveset ne kapott volna hosszabbítást...Neki ezúton is gratulálunk!
Ezzel kapcsolatban mindenféle sértődés nélkül leírnám egy kicsit a véleményemet, elvégre is ezt a blogot félig saját magamnak írom útinaplóként, másrészt meg hátha valakinek segítségére lehetnek a tapasztalataim. (Már nem egy ember keresett meg Taiwannal kapcsolatban, szóval igazából nem panaszkodhat Taiwan, jó reklámot csinálok neki!)
Lehet, hogy a keserűség is beszélni fog belőlem, mert ez már a második alkalom, hogy pályáztam rá és ebben az évben olyan jó tervet adtam be szerintem és annyira sokan bíztattak, hogy végén már szinte elhittem, hogy nekem is lehet szerencsém egyszer. (Nem vagyok az a szerencsés alkat, mert nem szeretek annyira kitűnni, ezért aztán a legtöbben jól levegőnek is néznek. Azt is hozzá kell tennem, hogy miután a koromnál fiatalabbnak nézek ki, ezért nagyon sokszor nem is vesznek komolyan. Azt sem mondhatom, hogy az otthoni társadalom motivált volna arra, hogy ha keményen dolgozol, meg lesz a gyümölcse...)
Szóval a gondolatom elsősorban a Taiwan Ösztöndíjról, hogy Magyarországon teljesen máshogy állnak hozzá mint bárhol másutt. De akár a Japán állami ösztöndíjat is felhozhatnám példának! Ezek általában kimondatlanul, de az adott nyelv nyelvszakosainak vannak főként meghirdetve. Számomra teljesen érthetetlenül!
Alapvetően két gond van, egyrészt egyre több fiatal szeretne elmenni otthonról! Én magam is alig vártam, hogy az első adandó alkalommal eljussak  Ázsiába, és nem azért mert egy fanatikus lennék, vagy mert nem szeretem a magyar kultúrát, nagyon is szeretem, sőt tisztelem, csak épp az ország állapotával nem vagyok megelégedve. Engem a politika nem igazán érdekel, csak arra panaszkodom amit a saját bőrömön tapasztaltam az elmúlt évek során: a keserves munkakeresést és nem találást, az egyetemre bejutás és a lehetetlenül magas ponthatárok miatti vergődést, ami mostanra az én esetemben odáig fajult, hogy az átlag 4-5-ös alap érettségim és két 5ös emelt-szintű érettségim ellenére épp, hogy meghaladom a 380 pontot, ami már sehova se elég, annyit sikerült elérnem, hogy felvettek tavaly fizetősön a harmadrendű Kodolányira! Amit meg ott nyújtanak azt én a legnagyobb jó indulattal se nevezném oktatásnak, főleg nem felsőoktatásnak! És én kötve hiszem, hogy egyedül tocsognék a "reménytelenség iszapjában", amiből mindenki szeretne kitörni, és az egyetlen vékonyka reménysugarat a különféle külföldi ösztöndíjak alkotják. (Még az anyukám is abban támogat, hogy maradjak minél tovább Taiwanon és itt végezzem el az egyetemet, mert ő a saját szakmájában is ugyanúgy vergődik, még az ő korában sincs kiút az iszapból...)
A másik pedig, hogy az elmúlt években kiemelkedően megnőtt a kereslet az Távol-Kelettel kapcsolatos akármik iránt, legyen az egyetemi képzés, nyelvtanfolyam vagy ösztöndíj (vagy bármi más). Már bocsánat, de a sok szerencsétlen nem tud mást tenni, ha érdeklődik Ázsia iránt, mint jelentkezni a csodálatos "levegő-bölcsész" nyelvi képzésekre, japánból, kínaiból vagy esetleg koreaiból. Ez nagyon szép, csak kíváncsi lennék, hogy a végzett emberek közül hányan találnak munkát, mert az oké, hogy van kereslet keleti nyelveket beszélő tolmácsra, fordítóra, nyelvészre, de nem ennyire!
Ami nagy szívfájdalmam, hogy otthon, ha nem a fent említett nyelvszakok egyikére jár az ember akkor sokkal kisebb esélye van az adott Ázsiai célországba elnyerni az ösztöndíjakat. Ha azt nézzük ez egy kicsit igazságtalan, mert a nyelvi szakosoknak az egyetemen belül is van lehetőségük cserekapcsolatok útján kijutni. A gond meg az egyetemmel van, ha nem épített ki elég kapcsolatot!
Az adott nyelvből önerőből legtöbbször a nyelvszakosoknál magasabb szintre eljutóknak többnyire sokkal életképesebb elképzeléseik vannak, képesek a nyelv és egy másik szakma kombinálására is (pl. ha mondjuk logisztika vagy kereskedelem mellett tanulsz kínait/japánt, na az már jó valamire!), amely a társadalom számára hasznosabb lehetne, mint egy tucat-bölcsész, aki mit tanul? Egy nyelvet, ami másoknak a fő szakmájuk mellett egy különóra, hobbi, vagy egy kommunikációs csatorna! Másrészről pedig van nem egy nerd/fangirl, akik ráadásul azt hiszik, hogy mindenkinél okosabbak, és az arcuk is nagy (nem tudni mire...). Inkább eldugnám őket egy jó mély gödörben, mintsem hogy őket küldjem az országot képviselni, kapcsolatokat építeni külföldre!  Nem hiszem, hogy a könyvmoly stréberek fogják előrevinni a nemzetek közti megértést!
(Avagy várom az ellenpéldákat!!!)
Nem azt mondom, hogy a bölcsészek a hibások, mert a társadalom a leginkább ludas ebben, ami nem becsüli meg a valós tudást, hanem felállít egy rakat egyetemet amikre egyre nehezebb bejutni, de ha már benn vagy szart se tanítanak, de cserébe kapsz egy papírt erről a semmiről,  ami ezután meghatározza az egész életedet!
Ezzel szemben Taiwanon pl. miközben néztem a továbbtanulási lehetőségeket, még én is azt mondtam, hogy na igen itt már akár japán szakra is örömmel jelentkeznék mert láttam, hogy milyen szinten beszélnek japánul, milyen tantárgyaik vannak, mennyi a japán cserediák, cserekapcsolat stb. sajnos összehasonlítva az otthoni akármelyik japán szakkal, ég és föld a kettő! És még innen is mindenki másik ország egyetemére vágyik!

Befejezem most már, mert még megfekszi a gyomrotokat a sok iszap xD, de én sajnos így látom, amit látok! Ha valaki meg szeretne győzni az itt leírtak ellenkezőjéről, kulturált vita útján nyitott vagyok bármire! Amúgy meg akinek nem tetszik, ne olvassa xD

Ettől függetlenül, június 9-én kiderül, hogy felvesznek-e az egyetemre, ha igen, akkor lép majd életbe a B-terv! ;) Nem ráz le Taiwan ilyen könnyen a nyakáról! Ne tessék még abbahagyni a drukkolást nekem!

Következőre ígérem sokkal kellemesebb témáról fogok írni! Addig is is Adjø :)

Nyelvvizsga és a mumus skype interjú update!

Túl estem mindkettőn, úgyhogy egy rövidke post erejéig beszámolnék, hogy milyen is volt.

Elsőként a kínai nyelvvizsga:
Mint kiderült a hirtelen lebetegedésem oka valószínűleg a "vizsgadrukk" miatt volt, mert amint beléptem a terembe, egy csapásra elmúlt. Pedig előtte levő nap ki se bírtam kelni az ágyból annyira rosszul voltam...Ez igencsak fura, mert egyáltalán nem vagyok izgulós vizsgahelyzetekben (bár tavaly is volt hasmenésre példa a vizsgaidőszakban, úgyhogy ki tudja...lehet, hogy nálam így jön ki.)
Szóval a nyelvvizsgáról: ez egy számítógépes vizsga, ezért csak annyi volt a feladat, hogy adott időn belül meg kell válaszolni az összes kérdést. (4 válasz közül lehetett mindig választani.)
Két részből állt egy hallgatós és egy olvasós, tehát leginkább a szövegértésre mentek rá, de persze bele voltak keverve nyelvtani meg stilisztikai kérdések is. Én a hallgatós résztől féltem jobban, mert az olvasás a japán tanulmányaimból eredően nem okoz nagy fejtörést.
Végül sikerült időben befejeznem még maradt is kb. 5 percem, és hálisten miután számítógépes teszt, rögtön meg lehetett nézni a pontszámot is: hallgatós 38/50, olvasós 44/50, azaz összesen 82 pont. 66 pont a ponthatár, így hát kényelmesen megvan. Viszont a hivatalos értesítőre meg az oklevélre még várni kell pár hetet.

Aztán tegnap este meg nagy izgalmak közepette meginterjúztattak skypeon keresztül az otthoni Taipei Képviseletről, akik a Taiwan Ösztöndíj elbírálásáért felelősek.
Azt nem tudom, hogy milyen voltam, mert ilyenkor nem lehet tudni, hogy épp mivel nyerem meg vagy tántorítom el őket. Mindenesetre kínaiul beszéltem velük (bár a hanglejtéssel vannak problémáim, remélem, hogy ez nem számított rossz pontnak, elvégre is mertem kínaiul beszélni angol helyett...) és sokat vigyorogtam, mert volt 2 bácsi a bizottságban aki nagyon édi volt, úgyhogy természetből fakadóan megmosolyogtattak:) (Az egyik bekérdezett egy ilyet: "Látom, hogy művészeti szakra szeretnél menni, tehát, ha portrét kéne rajzolnod rólam melyik részemet emelnéd ki?" Tegyük hozzá nem volt egy adonisz xDDD Viszont cukin mosolygott, így hát azt feleltem, hogy a mosolyát, tetszett neki, szerintem megvásároltam legalább őt:))
Elég rövid volt az interjú ahhoz képest, kb. 10 perc, nem nagyon értem, hogy mit tudnak leszűrni ennyi idő alatt, főleg, hogy egy több éves állami ösztöndíjról van szó.
Innentől most már tényleg csak annyi van hátra, hogy kihirdessék az eredményt...
Addig is közeleg a szemeszterzáró vizsga (23-a), aztán meg a jól megérdemelt szemeszterközi szünet...alig várom!

Visszatértem az élők közé! Helyzetjelentés...

Szinte féléves kihagyás után veszem a bátorságot és újra elétek állok egy újdonság-csokorral. Már ezer éve akartam írni, csak valahogy nem jött össze. Most kicsit beteg vagyok és lázas (nem komoly csak gyomorrontás), ezért álmatlanságomban így hajnali 5 óra tájékán ihletet kaptam egy postra. xD
Mostanra teljesen kilábaltunk a hideg és a téli depresszió okozta hibernált üzemmódból, melynek a várva-várt éltető tavaszi napsugár a legfőbb oka. Igen, kb 2-3 hete beköszöntött a "tavasz", azaz minden átmenet nélkül permanenesen 25-30 fok lett. (Végre nem úgy kell felöltöznöm, hogy a hideg ellen mindent magamra veszek amit csak találok, hanem kellemes pólós-kardigános időre váltottunk<3) Upsz, mi lesz itt nyáron?!? xDDD
Nem fogok visszamenőlegesen írni, max. nagy vonalakban, mert ennyi idő távlatából természetesen még nekem is elhomályosult a memóriám, de azt garantálhatom, hogy kisebb-nagyobb érzelmi hullámvölgyek közepette, nagyon is élvezzük az itt létet!
Az érzelmi hullámvölgy alatt nagyjából az itt-maradás előkészületei és egyetemre jelentkezés nyújtotta bonyodalmakat értem.
Nem, mi nem rezeltünk be a Japánban történtektől meg a nukleáris baromságoktól, mi itt a szomszédban semmit nem kaptunk belőle. Csak fel volt fújva az egész! Még nem jött el az apokalipszis ideje, nem kell félni! Volt néhány hülye, aki képes volt visszaadni az ösztöndíját/itt hagyni csapot-papot és hazamenni "emiatt", de nekik valószínűleg az igazi ok a kínai nyelv nyújtotta változatos nehézségek elől menekülés volt. Hmm...
Csak a végeredményről fogok írni, a többit már úgyis tudjátok, ha meg olyan valaki vagy aki nem tudná a részleteket, rá se ránts, nem túl érdekes a sztori.
Szó ami szó két helyre adtam be végül a jelentkezésem:
1. National Taiwan University of Arts (itteni művészeti egyetemek közt a legjobb, kb. a Képzőnek felel meg)
Visual Communication Design szak amit úgy tudnék legjobban leírni,hogy minden olyan technika amivel vizuálisan lehet kommunikálni (jelmondat: szavak nélkül! olyan mintha rám öntötték volna, mert aki ismer tudja, hogy nem vagyok a szavak embere...). Ez magában foglal pl. tervezőgrafikát, tipográfiát, fotózást, sokszorosítást, stb... Roppant izgis, nem?
2. Fu Jen Catholic University (magán egyetemek közt a legjobb, aminek a Nyelviskolájában tanulunk)
Alkalmazott Művészetek szak, ahol másodévtől kell majd szakirányt választani, nagyon úgy tűnik, hogy meglepően itt is a visual communication design-t fogom választani. (A többi lehetőség még számítógépes grafika, belsőépítészet vagy fémművesség lenne.) Ha ide vennének fel az azért jó, mert ingyen át tudnék hallgatni a japán szakra, ami legalább a szintentartás, felelevenítés végett nagyon hasznos lenne.
Ezen kívül meg ugyebár ismét jelentkeztem a taiwani állami ösztöndíjra, amit túl szép lenne ha megítélnének nekem, dehát próba cseresznye... Igazából már szinte majdnem fel is adtam, hogy megkapom, mert a múlt héten Mátét már felkeresték a skype-on való interjú egyeztetése végett  (Rendesek, hogy úgy döntöttek, hogy nem kell emiatt hazamennünk!), de aztán ezen a héten az én skype-omat is elkérték, ami visszaadta a kis vékonyka reménysugaramat. Ha megkapnám ezt az ösztöndíjat elszállna minden aggodalmam a jövőmet illetően. Úgyhogy 加油! Tessék nekem drukkolni, hogy egyszer már nekem is összejöjjön valami ebben az életben, szerintem igazán megérdemelném!
A másik téma amiről írni akartam, az a TOCFL (ex-TOP), taiwani állami kínai nyelvvizsga, aminek holnap fogunk nekifutni! Ez nagyjából egyenértékű a nagy kínai HSK nyelvvizsgával, azzal a két aprócska különbséggel, hogy 1. nem egyszerűsített, hanem tradicionális(!) karakterek használnak (természetes hiszen Taiwanon vagyunk, ahol bizony tradicionálissal írnak), 2. nem annyira elismert világszerte mint a HSK, miután magát az országot se veszik sajnos "országszámba", pedig ha tudnák, hogy mekkora a különbség Taiwan és Kína között, nem támogatná senki sem Kínát abban, hogy daráljuk be Taiwant, mert az a miénk (volt!).
Itt viszont mindenhol ezt a nyelvvizsgát kérik, a sztereotípiák uralta Magyarországon meg teljesen mindegy, csak legyen rajta sok bonyolult kínai "csingcsangcsung",nem?
A szintekből itt is 4 van, (kb. ugyanúgy mint a régi japán nyelvvizsgán (JLPT)) beginner, learner, superior és master. Mi most a learner-nek megyünk neki, ami kb. középfokot jelent, és ez a minimum szint ami meg kell legyen (sok egyetemen hálisten még nem kötelező), egyetemi jelentkezéshez, munkavállaláshoz, meg úgy általában, hogy valamennyire elhiggyék, hogy jééé te nem ufo vagy, tényleg tudsz kínaiul! És tegyük hozzá, hogy csupán háromnegyed éve tanulunk kínaiul, szóval tényleg igaz, hogy nyelvterületen tanulni egy adott nyelvet JÓÓÓ!:) Ezzel szemben viszont CSAK háromnegyed éve tanulunk kínaiul, amit a világ legnehezebb nyelveként szoktak emlegetni, szóval sűrűn megkérdőjelezem a saját agyi épségemet, hogy miért pont kínaiul kívánok egyetemre járni, de igazából erre egészen egyszerű a válasz: itt FELVESZNEK az egyetemre és MINŐSÉGI oktatást kapok, két dolog ami otthon igencsak hiányzik. Ezért mindig megnyugtatom magam, hogy meg fogja érni azt az irdatlan mennyiségű plusz munkát!
A jövő után, a jelent illetőleg " itt keleten a helyzet változatlan",vagyis tanulunk ahogy azt kell, miközben egymás után gyűrjük a rutinos szürke hétköznapokat, amit néha megszakítunk néhány kellemes meglepetéssel és/vagy 1-1 kirándulással a hétvégén. (Fotókat meg mint mindig, a Facebookon találtok!)
Ennyi volt a móka mára, zárul Orsi mókatára, remélhetőleg nem kell majd újabb félévet várnotok a következő bejegyzésre xD Stay tuned!!!