Mostanában nem mentünk különösebben sehova, mert most írtunk témazárót és közeleg a szemeszterzáró doga is (22-én írjuk).
De pl. egyik nap kipróbáltuk a méltán híres Fu Ren fagyit, amit az élelmiszermérnöki kar tanulói gyakorlat céljából csinálnak és el is adják (20 nt egy ilyen adag azaz 140 ft), állítólag ennek több évtizedes hagyománya van, és országszerte ismeri mindenki.
Meg tökre tetszik, hogy itt minden karon tényleg gyakorlatiasan tanítanak, a vendéglátósoknak van saját gyakorló étterme, a divattervezőknek saját ruhaboltjuk, az orvosisoknak meg saját rendelőjük. (Nem véletlenül az ország legjobb magánegyeteme:))
De amiről igazán írni akarok az a mai nap! (Képek remélhetőleg lesznek, én nem nagyon csináltam mert mindenki annyit fotózott, hogy gondoltam, lesz így is elég amire betagelnek majd a fb-n)
Manami (egy kedves taiwani lány, aki japán-fan mint én) elhívott, hogy menjek velük fürcsizni onsenbe. (majd később elmagyarázom mi az!)
Nem nagyon tudtam, hogy kik jönnek, csak azt tudtam, hogy lesznek japán lányok. Így aztán Máté nem jött velem, mert azt hittük, h csak lányok jönnek.:(
Aztán a találkozónál kiderült, hogy milyen sokan leszünk, ott volt 2 taiwani lány akik, japán szakosok (gyanítom az egyikük volt a főszervező.), 3 japán lány, Rika, Narumi, és Maki (vele szobaszomszédok vagyunk a koliban), Marion, egy francia cserediák, egy koreai csákó, akit ugyancsak Davidnek hívnak (de nem ugyanaz, mint az eddig említett koreai Davidünk), meg Anthony, egy ausztrál (félvér taiwani) csákó, akivel kiejtés-órán egy csoportban voltunk.
Sajnos egész nap zuhogott az eső, úgyhogy az eltervezett programból kb. csak a fűrdőzés maradt meg.
A fürdő viszonylag messze volt, a buszjegy meg viszonylag drága, a fürdés miatt nem érte volna meg, de az együtt mászkálás, ismerkedés miatt mindenképp.Jah és azt kell tudni, hogy mi direkt japán stílusú fürdőbe (onsen) mentünk nem taiwaniba. (Akkor építették ide mikor Taiwan japán megszállás alatt volt.)
Amúgy a busz amivel mentünk, ilyen volánbusz szerű, és csak félóránként járt. Pont lekéstük, úgyhogy ácsoroghattunk jó ideig a megállóban (sztem többet mint félóra.)
Aztán egy ilyen szerpentines úton felvitt minket egy ilyen hegyes dombos részre, ami mellesleg nagyon szép volt szívesen visszamennék még kirándulni. (Csomó érdekes növény volt az erdőben.)
Viszont a buszon nem nagyon tudtam nézelődni, mert tudvalevőleg nem bírom a kanyargós buszútakat xD (Hálisten azért rókát nem kergettem:)))
Szóval megérkeztünk, a buszmegállótól egy 5 percre volt a fürdő.
Nagyon régi volt, kicsi le is volt pukkanva de az biztos, hogy mindenképp stílusos, és eredeti hely. Bementünk, előszőr a többiek bevittek minket a közfürdő részbe, ahol mindenkinek PUCÉRAN kell fürödni (természetesen lányok,fiúk külön), és nem is az lett volna a baj, hogy pucérnak kell lenni, mert én nem vagyok igazán szégyenlős, hanem a sok öreg, kövér pucér kínai néni, akiknek látványa hamar eltérített az igazi onsen-feeling kipróbálásától.
Úgyhogy átmentünk a francia lánnyal (aki ugyancsak weirdnek találta ezt az egész pucérkodást) az egyszemélyes (ofuro) részhez (amit később Maki elmagyarázott, hogy az nem tartozik feltétlenül egy onsenhez, mert olyanja inkább sok mindenkinek van otthon.)
Ott aztán úgy döntöttünk, hogy hárman nem férünk be egy ilyen egyszemélyesbe uhogy inkább különkülön mentünk be. Utána derült ki vannak családi kabinok is pffff... Elvileg 20 percet lehetett benn maradni a vízben, mert utána rosszul lesz az ember. El is hiszem, mert olyan rohadt forró volt a víz h én 10 percig bírtam ki xD De megbeszéltük, hogy az utána maradó érzés igencsak jó. Manami meg kb. kiröhögött minket, mikor kiderült, h én is meg a francia lány is egymástól függetlenül, fürdőruhában fürödtünk. Hámondom sokkal kényelmesebb azért úgy.
Aztán következett az ebéd, ami ilyen tradicionális kínai kaja volt. (Közben végig mindenféle enka szám instrumentális változatai mentek. GYÍK: Enka: japán zenei műfaj, legjobban úgy tudnám körülírni, hogy ilyen kellemes nagyizene, professzionálisan pedig: popzene ami a 20-70es években a legnépszerűbb műfaj volt japánban, japán tradicionális elemekkel, chansonnal, jazzel, bossanovával vegyítve és egy különleges énekstílussal koronázva.)
Körbeültünk egy nagy asztalt és behoztak vagy 6-8 féle kaját óriási ovális tálakon. mindenféle dolog volt, pl garnélarák (olyan amit ki kell hámozni a páncéljából), csirkehusi, vmilyen borsos sertéshusi, polip, édes-savanyú oldalas, stb. meg mindenféle köret, meg volt csirkeleves is amit csak megkóstoltam csak, mert itt elég rusztikus módon eszik a húst, nem csontozzák ki!, és megeszik a csirkelábat is...
Hogy őszinte legyek sokkal jobban nézett ki, mint amilyen volt, és nem is jutott olyan sok egy emberre.
Ezekután megint jókis buszmegállóban várakozás jött, aztán következett számomra a nap fénypontja a Modern Toilet nevű étterem.
Ez a hely valami zseniális! (És plusz unikum h van Hungarian Beef is Wc-ben tálalva xD)
Ilyen WC-ken ül az ember, a falon piszoárok adják a hangulatvilágítást, szalvétaként WC-papírt kap az ember, és minden kaját WC-alakú tányérban tálalnak. (Mi "csak" fagyizni mentünk oda.)
Én passiógyümölcsös fagyit ettem:
Iszonyatosan finom volt és a képen nem látszik sztem annyira de ez bazinagy adag volt, kb. akkora volt a tál mint a laptopom (hosszúságra). A japán lányok nem is bírták megenni xD
Manami mesélte, hogy hallott Hospital étteremről is ahol, nővérke-cpben tolják a felszolgálók és műtőasztalon lehet enni, majd legközelebb mindenképp elmegyünk oda is xDDDD
Kb. ennyi volna a mai nap kivonatosan, most mennem kell, mert még hátravan egy gyors szülinap-ünneplés. (Az Anna nevű német lány ma lesz 20 éves:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése