Az elején leszögezném, hogy az egész tök ingyen volt, a programok mennyisége, meg a szállás minősége alapján viszont annál többe kerülhetett a Nyelviskolának.
(Ezelőtt mindig azt gondoltam, hogy az ilyen extra progik benne vannak a tandíjban amit fizetünk egy szemeszterre, de azért ez a kirándulás tényleg sok pénzbe kerülhetett.)
A hely ahova mentünk az Taiwan közepén egy nagy tó (akit jobban érdekel:wikipedia), ami állítólag az elsődleges turisztikai látványosság Taiwanon.
Reggel 7:30-kor indultunk, 4 különbusz volt bérelve, asszem kb. 100 ember volt a felsőhatár és a kirándulás előtti hetekben szabályosan harcoltak az emberek az utolsó helyekért.
Nagyjából 3-4 óra volt busszal Xinzhuangtól a tóig. Sőt előtte, elvittek minket ebédelni egy szoborparkhoz a tó közelében, ahol én ebéd után személy szerint a novembervégi 27-28 fokot élveztem egy padon feküdve és a hasam süttetve:) (Hallottam, hogy otthon már esett a hó:D)
Utána mentünk tovább a "Nap Hold Tó"-hoz, ahol előszőr egy benszülött táncműsort néztünk meg. (A bennszülöttekről legalább annyit érdemes tudni, h manapság 14 külön törzsről tudnak, és már Taiwanon éltek mielőtt a Mainland Kínai emberek átköltöztek.Engem kicsit az indiánokra emlékeztetnek, szőttes ruhákat hordanak és a zenéjük is kicsit hasonlít)
Íme a videó amit készítettem, a legismertebb táncuk:
Amikor ennek vége lett, átmentünk a tó kikötőjéhez, ahol felültettek minket olyasmi sétahajókra, mint amivel Balatonföldvárról szoktunk volt menni hajókázni. A hajóval megáltunk egy hegyi buddhista templomnál is ami, arról híres, hogy itt nyugszik Shuanguang, egyTang-dinasztia kori buddhista szerzetes.
A hajó másik révhez vitt minket mint amelyiknél felszálltunk, ott már vártak ránk a buszok, és itt csináltak rólunk csoportképet is.
Erre a napra ennyi volt a program, innen már csak a szállásra vittek minket, ahol kaptunk vacsorát, és utána egész későig karaokeztak együtt a tanárok és a diákok, aztán a végefele mikor a többség kidőlt, egy indonéz fiú gitározott nekünk, baromi tehetséges volt!
A szállás gyönyörű volt, olyan igazi hegyi stílusú faházakban laktunk, a szobákban pedig szelyemtakarós franciaágy, plazmatv, szecessziós ajtóberakás és éjjeli lámpa, szóval nem lehetett volna semmi panasz, ha ki nem derült volna, hogy a franciágyakban random emberekkel kell majd együtt aludni!
Mégha csak egy éjszakáról is volt szó, akkorse tudtam nagyon megérteni, hogy hogy jutott eszükbe ez a megoldás, mert azért szerintem senkise szeretne egy idegennel egy franciaágyban aludni.
Végül váratlanul kétségbeesésemet látván pont a koreai szobatársaim ajánlották fel, hogy náluk van egy üres fél franciaágy, mert valami venezuelai lány aki hozzájuk lett beosztva, köddé lett, szóval gondolják nem akar náluk aludni. Aztán kiderült, hogy akivel együtt kell aludnom az Ayaka, akivel legalább ismertük egymást korábbról (ő csinálta a japán beszélgetős sarkot, év elején). Szóval végül jobban sült el a dolog, de azért így is elég ramatyul aludtam, az ágy széléhez lapulva.
Másnap reggel 7kor volt ébresztő, ami elég embertelennek tűnik, de utólag belegondolva még így is kevés időnk volt a programokra.
A reggelivel sietni kellett, mert már vittek is volna minket tovább. Az aznapi program az a Bennszülött Kultúrális Park és Vidámpark volt, ami nem túl szerencsés, mert nem volt idő mindkettőben körülnézni, aki a vidámparkot választotta az tulajdonképp kimaradt a kultúrális élvezetekből. Szóval szívesen visszamennék mégegyszer, csak a bennszülött parkra koncentráltan.
Előszőr is a Libegőhöz hasonló felvonók vittek fel minket a Parkhoz (itt az ilyeneket gondolának hívják, ami elég fura.)
Ahogy felértünk kétfelé ágazott az út, egyik irány a vidámparkhoz, másik a kultúrális parkhoz.
Én teljesen elájultam az itteni Vidámparktól, szóval nem is volt kérdés, hogy mit választok. (Otthon én nem emlékszem a Vidámparkra, szerintem kicsikoromban lehettem csak ott (kedves családom kérek megerősítést) ,de abban biztos vagyok, hogy ilyen hiperszuper dolgokra nem lehetett felülni mint itt.
Így utólag egyáltalán nem leszek fan, nem igazán élveztem, hogy minden percben szívinfarktust akarok kapni. Az UFO-n (hosszú rúd aminek felvisz a tetejére, majd hirtelen "leesel"), amire elsőként ültünk fel, már a magasságtól ki voltam, de az a leesés része az kb. egyenlő volt egy szívmegállással. Miután lemásztam az ülésről, még percekig remegtem a félelemtől.
Utána jött a Mayan Adventure (hullámvasút, de olyan, hogy fejjel lefele rész is van benne), azon is be voltam tojva rendesen, csak csukott szemmel bírtam ki (el se tudom képzelni, mi lett volna, ha kinyitom a szemem!), úgyhogy tulajdonképp nem is igazán tudom milyen volt, csak annyit éreztem, hogy ide-oda forgolódunk.
Ezután a Carribean Splash-re ültünk fel, ami az előzőekhez képest még élvezetes is volt. Ott egy hajóban ültünk, ami felvitt minket, aztán belecsúszdázott minket a vízbe, közben meg ágyúgyolyó robbantást imitálva néha felfröcskölt a víz.
Végül eljutottunk a zárt részre, itt összetalálkoztunk, a többiekkel: Oguzannal (török fiú, nagyon jófej, de róla még nem írtam a blogra), a szobatársaimmal, Daviddel, és Rikával meg Narumival. Itt egy űrhajós témájú hullámvasútra ültünk fel elsőként, amiben az volt a pláne, hogy koromsötét volt, és iszonyú gyors volt. (Legalább nem fogtam fel belőle semmit)
A következő a Waiki Wave volt, ami számomra felért életem egyik legborzalmasabb élményével. Pánikrohamot is kaptam rajta, sőt a végére már zokogtam ami némiképp ciki, ahogy üvöltöztem mint a fábaszorult féreg, hogy legyen már vége meg valaki szedjen le innen, főleg mert itt már együtt voltunk a barátainkkal, dehát az ilyet nem nagyon lehet szabályozni. Maga a gép olyan volt, hogy két rúd mozgatott minket, 8-casokat írva, de mindeközben a rész amin ültünk ide-oda himbálózott, szóvál dobált minket összevissza.
Nagyjából ennyi volna a kirándulás, ezek után márcsak hazavittek minket:)
És a végére amiről még röviden írni akarok, az az ok ami miatt késtem a blogírással tegnap:)
A lányokkal, Shirley és Vivian, úgy döntöttünk, hogy a vizsga sikerének örömére el kéne menni még a szünetben egy görbe estét tartani. ugyanis nem nagyon voltunk eddig partyzni. Szóval Shirley összetoborzott vagy 30 embert, úgyhogy mondhatni egy FuDa különítménnyel indultunk neki.
Egy Babe18 névre hallgató zenés szórakozóhelyre mentünk, ahol Student night volt, miszerint, diákkal ingyenes a belépés 10-ig. Persze ennyi emberrel képtelenség volt 10 előtt odaérni, úgyhogy kezdtünk beletörődni abba, h kell belépőt fizetni. Nah itt jött a csavar. Kiderült, hogy ha be tudsz mutatni a diákon kívül másik okmányt ami igazolja, hogy elmúltál 18, akkor ingyenes a belépés ÉS ENNEK TETEJÉBEN, all-you-can-drink van ugyancsak ingyen!!! Magyarul bemész egy helyre és annyit iszol amennyit akarsz úgy, hogy az ég világon semmit se kell fizetned, tiszta sor nem? Ráadásul nemcsak 2 pia közül lehetett választani ám, hanem volt vagy 25-30 féle lehetőség. Köztük 10 az csak koktél volt (persze gyengébbek az átlagosnál, nekem 5-öt kellett belőle innom, hogy valamennyire érezzem)! Fura egy rendszer, nem igazán értem mondjuk, hogy ez nekik miért jó üzlet, nem hiszem, hogy megéri xD
A zene ilyen pocsék amcsi pop volt, az elején hiphoppal kezdtek,amit még valamennyire élveztem, de sajna átmentek később ilyen tucctuccosabb irányba (mint pl. az americano).
De egészében véve jól éreztem magam, hála a társaságnak ami összeverődött:)
Hát egyrészt végigröhögtem, másrészt végigborzongtam ezt a bejegyzést, egy hős vagy, én asszem az első vidámparkos cucc után sírva hazarohantam volna. :-D
VálaszTörlésÉs megerősítelek, nem nagyon voltunk vidámparkban, ha jól emlékszem akkor voltunk utoljára, mikor én 11-12 éves voltam, ergo te olyan 5-6, arra meg nem nagyon emlékezhetsz.
Azóta én sem voltam, szóval nem tudom itthon milyen most a vidámpark, de azt hiszem nincsenek ennyire extrém dolgok.